A magyar jobboldali cionista (revizionista) mozgalom történetének átfogó ismertetése sokáig elhanyagolt feladat maradt a zsidó történelem magyar kutatói számára, és ebben az összefüggésben talán nem meglepő, hogy Nathan Ben-Chaim éppoly kevéssé kutatott személyiség, mint az általa megírt mozgalom. 1935-ig a kommunizmussal. Erre így emlékezett: „16-17 éves koromig vonzottak a kommunisták, mert akkoriban mindenki igazságot akart. De én egy „hagyományos” zsidó családban nőttem fel, erős zsidó érzelmekkel. Ezek az érzelmek zsidók voltak, de nem cionisták, mivel a magyar zsidók többsége akkoriban „asszimilált”, sőt anticionista volt. Ebben az időszakban tudatosult bennem az antiszemitizmus és az, hogy még kommunista körökben is kiemelkednek zsidóként, ezért megfelelő ideológiát keresve a cionista mozgalomhoz fordultam.„(2)
Végül 17 évesen csatlakozott a meglehetősen gyenge magyar revizionista mozgalomhoz, nevezetesen annak ifjúsági ágához, a Betarhoz. Emlékeiben nem titkolta, hogy annak idején a budapesti ken („fészek”, lényegében egy Betar sejt) legfeljebb 35 tagot számlált, és az egész országban legfeljebb néhány száz bétar tagot számláltak (bár még ez is túlbecslés volt, hiszen ez még a területi terjeszkedések előtt volt, és a mozgalom azokon a területeken volt erősebb, amelyeket Magyarország a második világháború alatt visszaszerzett). A mozgalom felkészítette a zsidó fiatalokat a katonai szerepvállalásra a palesztinai arabok elleni jövőbeni háborúban. Ben-Chaim szerint olyan dolgokat tanultak meg, mint „tisztelegni, odafigyelni és így tovább”. Ne felejtsük el, hogy Magyarország militarista nemzetnek számított, és a magyar fiatalok is militarista nemzetnek számítottak.”(3) Ben-Chaim több „vezetői képzésen” is részt vett, többek között Ausztriában és Lengyelországban, és végül a Budapest vezetője lett. ken alijája előtt.
Emléke szerint végül csak 1938-ban tudta elkészíteni az Aliyah-t, mert egy évvel korábban szülei elvették az útlevelét, ami miatt lekéste az induló hajót, amelyen lengyel és osztrák revizionistákat is szállítottak. Ha ez így történt, akkor a hivatalos Betar kiadványban megjelent cikke, Bné Betáregyfajta „búcsúnak” is tekinthető. Az „Aranyborjú” című rövid darab kijelentette, hogy a cionizmus a Tóra, az asszimiláció pedig az aranybálvány. – Lent az elégedetlenek által vezetett zsivány az Aranyborjú körül táncol. Nem jó lenne agyonkövezni őket?” – tette fel a szerző ezt a drámaian megfogalmazott kérdést, amely azonban a kor radikális érzelmeit tükrözte.(4)
Palesztinában részt vett Betar „toborzóegységének” kétéves kiképzésén, 1940 és 1946 között pedig a brit hadseregben harcolt, Betar utasításait követve, hogy csatlakozzon a háborús erőfeszítésekhez. A háború végén az észak-olaszországi fronton is szolgált. Később a megszállt Németországba küldték, ahol többek között magyar zsidó túlélőknek tartott héber órákat. Ott ismerkedett meg leendő feleségével, aki egykor együttműködött Rosenberg Tiborral, a Lechi emblematikus magyar tagjával, és a párizsi központjukból azon dolgozott, hogy levélbombákkal árasszák el Angliát, hogy Palesztinát átadják a zsidóknak. Bár a terv nem sikerült, a korszak jobboldali cionista aktivizmusára jellemző volt.(5) A háború után Ben-Chaim engedélyt kapott arra, hogy Magyarországra jöjjön, hogy megtalálja szüleit, akik csodával határos módon túlélték a holokausztot, majd később Palesztinában csatlakoztak hozzá.
Ben-Chaim a revizionista mozgalom történetének egyik kulcsfontosságú eseményén is részt vett: az Irgun tagjaként, ‘Yoav’ mozgalom alatt, jelen volt a Mismar Ha’Yarden moshavot védő zsidó katonák között. Mismar Ha’Yarden története egyike azon számos incidensnek, amelyeket a revizionista mozgalom évtizedeken át ismételten idézett a baloldal kritizálására (egy másik ilyen történet az Altalena-ügy). Az elsősorban revizionisták lakta Moshavot 1948. június 6-án támadta meg a szír hadsereg. Ekkor a támadást visszaverték, de június 10-én újabb ostrom kezdődött, és a mosavet házról házra elfoglalták. Több védő meghalt, 39 túlélőt pedig elfogtak a szíriaiak. A települést soha nem építették újjá, bár később egy másik közösség vette fel a nevét.
Az Irgun sokáig azt állította, hogy a baloldali Haganah blokkolta az erősítést, ami megakadályozta a település védelmét. A Haganah természetesen tagadta ezt. Ben-Chaim az utolsó napig részt vett a védekezésben, de június 9-én őt és feleségét kiküldték élelemért és üzemanyagért, és nem volt jelen, amikor Mismar Ha’Yarden elesett. Mindenesetre 1949-ben közölt egy cikket a jobboldalon Herut újság az ostrom első napjairól.(6) Emlékezése, bár meggyőző beszámolója az ostromról, végül nem foglalkozik a vitatott ponttal – a rendezés június 10-i bukásával.
„Az elsősorban revizionisták által lakott mosavet 1948. június 6-án megtámadta a szíriai hadsereg… Több védőt megöltek, 39 túlélőt elfogtak.”
Legjelentősebb eredménye kétségtelenül a magyar béta mozgalomnak emléket állító héber nyelvű kötet összeállítása volt. Yad Le’Betar Hungaria (Betar emléke/emlékműve Magyarországon) kulcsfontosságú forrás a mozgalom magyarországi történetének megértéséhez. A kötet bemutatja a mozgalom magyarországi megalapításának történetét (Yitzhak Eisdorfer elmondása szerint), tartalmaz egy fejezetet a mozgalom kezdeti éveiről (Reuven Davagi, azaz Fenyvesi István), majd Szilágyi Dénes, a magyar Betar egykori országos vezetőjének visszaemlékezései, és kiterjedt tudósítást ad a mozgalom utolsó éveiről a holokauszt előtt7–193na. Libai, Mattityahu Eilat és Yehuda Litman. Betar tevékenységét a holokauszt idején Yakov Fleischman, a háború utáni éveket pedig Yehuda Udi (Weiszberger) írja le. Ben-Chaim maga is közreműködött egy fejezettel, amely az illegális Aliyah történetét meséli el.(7)
Ez azért különösen fontos, mert bár a cionisták általában kevés figyelmet kaptak a magyarországi holokausztról szóló irodalomban, a jobboldali cionisták még kevésbé voltak láthatóak – hangjuk a kisebbségen belüli kisebbséget képviseli, és amelyet a mainstream történetírás nagyrészt figyelmen kívül hagyott vagy teljesen figyelmen kívül hagyott. Párhuzam vonható azzal, ahogyan a lengyel és az izraeli történetírás is kezeli a varsói gettófelkelést: Chaim Lazar Litai könyve előtt Muranowska 7a revizionista-cionisták által uralt Zsidó Katonai Unió (Żydowski Związek Wojskowy) alig jelent meg a felkelésről szóló beszámolókban, Betar szerepét pedig jórészt elfojtották.(8) Sajnos Ben-Chaim kötetét még mindig nem fordították le magyarra. Valójában még nem jelent meg magyar könyv a revizionista cionizmusról; A ma már rendkívül ritka korabeli kiadványokon kívül Jabotinsky írásaiból csak egy rövid válogatás jelent meg 1990-ben, Bassa László fordításában és Ambrus Katalin szerkesztésében.(9)
Nathan Ben-Chaim 2009. október 22-én hunyt el. Munkásságának és a magyar Betar mozgalom történetének megvilágításával nemcsak a jobboldali cionizmus elveszett hangját kapjuk vissza, hanem teljesebb, árnyaltabb megértést nyerünk a magyarországi zsidó történelemről a holokauszt előtt, alatt és után.
(1) A Betar magyarországi történetéhez lásd: Veszprémy László Bernát, ‘Egy holtig betári. Szilágyi Dénes radikális cionista munkássága’, Múlt és Jövő, 2018/2–3, 104–113.
(2) Az itt idézett életrajzi részletekért lásd Ben-Chaim két interjúját: Tali Shachori: Tnuat Betar Hungaria mishlehe milchemet olam rishona ad shilehe milchamat olam shniyahBen-Gurion Egyetem, szemináriumi dolgozat, 1988, 50–53. A másik itt található: Izraeli Nemzeti Könyvtár, (212)4 (HU katalógus: 9920898496503701)
(3) Érdekes módon Betar általában „maoz”-nak nevezte csoportját, ami „erődöt” jelent, hogy megkülönböztesse magát az úttörőmozgalmaktól, de Ben-Chaim „ken”-ként hivatkozik csoportjára.
(4) Bné Betár, 1937. márciusi szám, p. 55.
(5) Rosenberg Tibor 1962-es emlékirata megtalálható a Jabotinsky Institute-ban, különösebb hivatkozási szám nélkül.
(6) „Kach nafla Mishmar Ha’yarden”, Herut1949. május 5., p. 2.
(7) Yad Le’Betar Hungaria, 1928–1948Ed Nathan Ben-Chaim, Tel-Aviv.
(8) Chaim Lázár, Muranowska 7: A varsói gettó felemelkedéseTel Aviv, Massada, 1966.
(9) Jabotinsky írásaiból, ed Ambrus Katalin, ford Bassa László, Bp, 1990.
The post A Zsidó Nemzeti Mozgalom magyar krónikása — Ki volt Nathan Ben-Chaim? először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
