A nyilas diktatúra közepette, 1945 januárjában az a néhány megmaradt magyar lap, amelyet „sorba hoztak”, cikkekben kezdett beszámolni egy közelgő nagy eseményről: Magyarország „Nemzetvezérének” közeledő 48. születésnapjáról.Nemzetvezető), Szálasi Ferenc. Szálasi 1897. január 6-án született Kassán – abban a városban, amelyet 1945. január 19-én szabadítottak fel a szovjet csapatok.
Az újság Kőszegi Hírek így írt a „nagy napról”:
‘Ahol szabad magyarok élnek, a lelkek ünnepelnek ezen a vízkereszt napján. Nemzetvezérünk, Szálasi Ferenc születésnapja különleges ünnep azoknak, akik hűek maradtak az ősi hagyományokhoz, történelmi múltunkhoz, apáink vérrel nyert és megőrzött ősföldjéhez. Az ünneplésnek nem volt külső pompa. A nehéz történelmi idők nem engedték meg a külső formákban való megnyilvánulást, de annál inkább azt a meleg, belső ünnepet, amely országszerte szívből jövő imával fordult az Egek Urához, áldását kérve az első magyar, Szálasi Ferenc életére..’(1)
A születésnap alkalmából Alföldi Géza nyilas költő verset is közölt címmel A Vezető:
‘Mert a vezetőt imádni kell,
(…) gondolkodás nélkül
elindulsz utána, és ha fejjel előre vezet
a szakadékba (…)
nem kérdezed, mit akar és miért.‘(2)
Különösen nagy rendezvényt terveztek Kassán. A Nemzeti Színházat magyar zászlókkal és a „Nyilaskeresztes Párt” emblémáival díszítették.hungarista Mozgás’, míg a főhadnagy (főispán) dobozt Árpád-sávos zászló díszítette. Jelen volt Gyarmathy Gábor vármegye főispánja; Tanító Béla vezérőrnagy, a Magyar Királyi Honvédség körzeti parancsnoka; és Fazekas József megbízott polgármester.
A rendezvényen Oláh József tanár, megyei propagandafőnök mondott beszédet, amelyben azt mondta, „nem is ünnepelni akarunk, hanem csupán néhány percet szentelni annak a magyar embernek, aki ma sziklaszilárd hittel, elszánt, hatalmas akarattal vezeti nemzetünket. Nekünk, kassaiaknak külön igényünk van erre. Nemzetvezérünk, testvérünk itt, Kassán látta meg először Isten ragyogó napvilágát. Az ünnepség során a Himnusz és a Hungarista március lemezről játszották le; majd a helyi színészek és színésznők adtak elő több nyilas dalt és verset.(3)
„Nemzetvezérünk, testvérünk itt, Kassán látta meg először Isten ragyogó napfényét”
Ironikus tény, hogy a születésnapi megemlékezés előtt Gyarmathy és Fazekas egy másik rendezvényen is részt vett: Kassa egykori polgármesterének, Tost Lászlónak a temetésén, akit aznap délután temettek el. Tost náci- és nyilasellenes nézeteiről volt ismert; január 2-án nyilas gengszterek lőtték le, és néhány nappal később meghalt. Ez csak tetézi a családi tragédiákat, ugyanis korábban fia, Tost Gyula alezredes – akinek nagy szerepe volt Horthy Miklós volt kormányzó október 15-i sikertelen oldalváltási kísérletében – 16-án öngyilkos lett a Várban. Az „elhunyt” polgármester „tragikus körülmények között” halt meg, és élete során élvezte a város lakóinak „tiszteletét” – írta a nyilas sajtó. Gyarmathy koszorút is helyezett a sírra.(4)
Ekkor a nyilasok már 83 napig terror alatt tartották a várost. Tost halála után meggyilkolták Koczka Sándor magánhivatal alkalmazottját. A helyi nyilas sajtó a „partizánokat” okolta a rejtélyes halálesetekért. Az olvasók közben megnyugodhattak, hogy a hatóságok a közelmúltban több partizánt is felakasztottak a város Fő utcáján.(5)
A nyilas Igazságügyi Minisztérium irattárában több dokumentum is fennmaradt ezekről a kivégzésekről. Gyarmathy Gábor főhadnagy jelentést írt az esetről: szerinte partizánok és dezertőrök voltak a kivégzettek. Mint írta: „a Nemzetvezér határozott szóbeli parancsának megfelelően… elrettentő példaként akasztás általi halálra ítéltem őket”.
A főhadnagy név szerint is felsorolta az áldozatokat. Először is, a „partizántevékenység” címszó alatt négy zsidó férfit, akiket fegyvertelen kényszermunkára küldtek.munkaszolgálat): Hatsch Sándor, Hercz László, Grün Ábrahám és Kohán Mózes voltak. Aztán megjelent két katolikus földműves (Gulyás Mihály, Bruszky András), majd hat katonai dezertőr (Suha József, Fábián Sándor, Szerényi Béla, Stücs András (valószínűleg Szücs?), Cseh Ferenc, Dulinyi János). Suha esetében Gyarmathy fontosnak tartotta megjegyezni, hogy roma származású, míg Dulinyi esetében azt rögzítették, hogy az áldozat nem ismeri a saját születési dátumát. Az akasztásra január 5-én délután került sor; a testeket csak a 8-án vágták ki a Fő utcát szegélyező fákról.(6)
Érdekesség, hogy az üggyel kapcsolatban Horváth György kassai rendőrfőkapitány hallgatta ki Gyarmathyt. Horváth maga is jelentős mértékben érintett volt a kassai deportálásokban; sőt – mivel a németek csak ott vették át a deportált zsidókat – gyakorlatilag az összes Magyarországról elhurcolt zsidó átment a joghatóságán. (Horváthot először halálra ítélte a népbíróság, majd ítéletét életfogytiglani kényszermunkára változtatták; 1949-ben halt meg.) Gyarmathy Horváth előtt nyugodtan kijelentette, hogy „az ítéletet meghozta, végrehajtotta, és teljes felelősséget vállalt érte”, de azt is hozzátette, hogy Szálasi szóban mondta el neki az autós nyomozást, a jutalmat.(7)
További részletek derültek ki a kihallgatás során. A férfiakat a németek elfogták és átadták nekik. ‘A kivégzéseket a német SD (Sicherheitsdienst) által kért és biztosított két civil ruhás katona hajtotta végre Kassán oly módon, hogy az elítélteket, a hurokkal már a nyakukban, teherautóra állították; Amikor a kötelet rögzítették, a teherautó elhajtott, és az elítélt férfi lógva maradt a fán. Az akasztás az utcán járókelők, valamint az FNSz egyes tagjai jelenlétében történt. (Fegyveres Nemzeti Szolgálat, egy nyilas félkatonai testület) és a Pártszolgálat.‘
„Először hajtsd végre a megtorlást, és utána jöhet a nyomozás”
Habár rendőrök is jelen voltak, ők csupán rendet tartottak, és csak nézték a „kivégzést”. A használt teherautó a Nyilaskeresztes Pártszolgálathoz tartozott, és a foglyokat is ugyanez a szervezet őrizte. Horváth az információt rögzítette, majd csak „kérte” a kormánybiztost és a főhadnagy urat, hogy további utasítások megérkezéséig tartózkodjanak a hasonló eljárásoktól”, amit Gyarmathy meg is ígért.
A feljelentés eljutott az akkor győri székhelyű Magyar Királyi Főügyészséghez, amely a tárgyalás nélküli akasztásokat közönséges gyilkosságként értelmezte, és a Kassán naponta előforduló erőszakos halálesetekkel hozta összefüggésbe; ezért büntetőeljárást indított. A történetet végül a Honvédelmi Minisztérium igazságügyi minisztériumhoz eljuttatott alábbi közleménye zárta le 1945. március 2-án: „A nemzet vezetője…kegyelmi okiratával elrendelte, hogy a Kassán történt kivégzésekkel kapcsolatban sem katonai, sem polgári személyek ellen nem lehet büntetőeljárást indítani, és a már folyamatban lévő büntetőeljárást meg kell szüntetni.(8) Bizonyos értelemben szükségtelen volt a döntés, hiszen Kassa ekkor már szovjet kézben volt; A magyar hatóságok nem tudták volna lefolytatni a vizsgálatot.
Csupán hetekkel a tiszteletére tartott születésnapi ünnepségek után omlott össze Szálasi Ferenc rendszere a nyilas terrorral együtt, amely Kassához hasonló városokban oly sok emberéletet követelt. A Főutca fáin lógó áldozatokat a halálukat elrendelő rezsim hamar elfelejtette, sorsuk azonban továbbra is az egyik legkirívóbb emlékeztető Magyarország végső háborús diktatúrájának törvénytelen brutalitására.
(1) Kőszegi Hírek1945. január 13., p. 3.
(2) Felvidéki Ujság1945. január 5., p. 3.
(3) Felvidéki Ujság1945. január 9., p. 3.
(4) Felvidéki Ujság1945. január 9., p. 3.
(5) Felvidéki Ujság1945. január 8. és 12. január 3. és 8. január 2.
(6) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Magyar Nemzeti Levéltár, MNL OL), K800, 3. doboz, 1. lemezcsoport, p. 102.
(7) Ugyanott, p. 103.
(8) Ugyanott, p. 99.
The post A ‘Vezető’ születésnapja — Akasztófa a Fő utcán appeared first on Magyar Konzervatív.
