A nyugati jogi kultúrához szokott ember számára a természet jogának elismerése elsőre furcsának, vagy legalábbis furcsának tűnhet. Az ilyen jogok azonban a világ számos bennszülött közösségében évszázadok óta a szokásjog részét képezik.
Ezek a közösségek úgy vélik, hogy ha valami létezik, annak jogi elismerése természetes következmény. Ez a perspektíva Európában is kezdett kialakulni, és a környezetvédelmi mozgalmak hatására megkérdőjelezi a hagyományos antropocentrikus jogszabályokat, különösen a volt gyarmatosító államokban. E jelenség tankönyvi példája a Mar Menor-ügy, amely jelentős következményekkel jár.
A Mar Menor, Európa legnagyobb sós vizű lagúnája Spanyolország délkeleti partján fekszik, Murcia régióban. 135 négyzetkilométernyi területét homokpad választja el a Földközi-tengertől, vize meleg és sekély, strandjai pedig vonzóak a turisták számára. Egyedülálló fekvése számos halnak, csikóhalnak és a veszélyeztetett európai angolnának ad élőhelyet.
Különleges vadvilága azonban megszenvedte a közeli gazdaságok rendszeres műtrágya elfolyását. Ez a lefolyás miatt a víz zavarossá vált az algavirágzás miatt, az elhullott halak nagy számban mosódtak ki, és eltűnt egy helyi kagylófaj populációja. A pusztulás bűze miatt az ingatlanárak összeomlottak, a turisták távol maradtak, a lakosok pedig dühössé váltak. 2019-ben több mint 50 000 ember vonult fel a közeli Cartagenában a pusztítás ellen.
A tiltakozások nyomán a spanyol kormány 20 millió eurós támogatást hagyott jóvá a Mar Menor melletti városok vízgazdálkodásának javítására a lagúna helyreállítási tervének részeként. Ezt követte egy polgári kezdeményezés, amely nagyjából 640 000 aláírást gyűjtött össze, és egy 1600 négyzetkilométeres területet célzott meg, amely a lagúnát és a környező partokat fedi le. Az így létrejött Mar Menor törvényt VI. Felipe király 2022. szeptember 30-án hirdette ki, és ugyanazon a napon lépett hatályba.
A törvény preambuluma
A törvény preambuluma részletesen leírja a földrajzi egységet és környezeti értékeit, és megjegyzi, hogy „a Mar Menor környezeti értékeivel együtt Murcia régió kulturális identitásának egyik fő alkotóeleme, és erős érzelmi kötődést ébreszt a Murcia régió minden lakosában”. A törvény célja, hogy „jogi személyiséget adjon a Mar Menor lagúna ökoszisztémájának, hogy annak, mint jogalanynak, saját jogokat biztosítson, belső ökológiai értéke és a nemzedékek közötti szolidaritás alapján, ezzel garantálva megőrzését a következő generációk számára”.
A jogalkotó továbbá kimondja: „A Mar Menor lagúna és medencéje ökoszisztémája jogainak elismerése azt jelenti, hogy teljesítjük nemzetközi kötelezettségvállalásainkat, mint például a 2015-ös Párizsi Megállapodás az éghajlatváltozásról, és teljesítjük az új geológiai korszak, az antropocén követeléseit, amelybe bolygónk lépett. A 21. században az emberi fejlődés modellje által okozott súlyos ökológiai károk arra kényszerítenek bennünket, hogy kiterjesszük a környezetvédelem iránti felelősségünket. A Mar Menor természeti egységének jogosítványa egyúttal erősíti és kiterjeszti a lagúna területén élők ökológiai degradációja által veszélyeztetett jogait: az ún. biokulturális jogokat.
„A 21. században az emberi fejlődési modell által okozott súlyos ökológiai károk arra kényszerítenek bennünket, hogy növeljük felelősségünket a környezetvédelem terén”
Ugyancsak hivatkozik a spanyol legfelsőbb bíróság második tanácsának 1990. november 30-i, 3851/1990. sz. ítéletére, amelyben „a természeti környezet és az emberek életéhez és egészségéhez fűződő alapvető jogai közötti kapcsolat egyértelművé vált, és kifejezetten utal az emberre, mint a természet szerves részére, nem pedig olyan lényre, amely kizárólagos használatára hivatott uralni a természetet”.
A törvény rendelkezései
Az 1. cikk deklarálja a Mar Menor-lagúna és medencéje jogi személyiségét, és meghatározza azokat a pontos földrajzi területeket, amelyekre ez vonatkozik.
A 2. cikk megállapítja „t) Mar Menort és medencéjét olyan jogi személyként kell elismerni, amelynek jogai megkövetelik az ökoszisztéma védelmét, megőrzését, fenntartását vagy adott esetben helyreállítását a regionális és központi kormányzatok, valamint a Mar Menor környékének lakói által. A Mar Menornak joga van ökoszisztémaként létezni és természetes módon fejlődni, amely magában foglalja a víz, az élőlényközösségek, a talaj, valamint a Mar Menor-lagúna és medencéjének részét képező szárazföldi és vízi alrendszerek összes természetes jellemzőjét.”
A 3. cikk kitér a (2) bekezdésben meghatározott négy jog tartalmára.
A 4. cikk a Mar Menor-lagúna és medencéjének képviseletére és kezelésére vonatkozik, három szervre bízva ezeket a feladatokat.
A 4. és 5. cikk kimondja, hogy a törvény által biztosított jogok megsértése szankciókkal jár. Konkrétan a 4. cikk általánosságban foglalkozik a sértő magatartással, míg az 5. cikk a közigazgatási szervek e rendelkezéseket megsértő intézkedéseivel vagy intézkedéseivel foglalkozik. A 6. cikk megállapítja actio popularis, Ez azt jelenti, hogy bárki keresetet indíthat a Mar Menor jogainak védelmében. A 7. cikk körvonalazza az adminisztráció kötelezettségeit, ideértve a közpolitikák kidolgozását, a lakossági figyelemfelkeltő kampányok támogatását, tanulmányok és kockázati térképek készítését, a tevékenységek korlátozását, valamint a szerves és szervetlen anyagok bevezetésének betiltását vagy korlátozását.
2023. augusztus 31-én egy cartagenai bíró a Mar Menor melletti két hulladéklerakóval kapcsolatos ítéletében a törvény 3. és 6. cikkét alkalmazta, és bevonta az eljárásba a Képviselői Bizottságot, több környezetvédelmi szervezetet és hét önkormányzati tanácsot.
Kritikák
Bár a természeti jogok és a nyugati jogrendszerek közötti kölcsönhatási módok még mindig alulmúltak a szakirodalomban, a kérdés továbbra is ellentmondásos. A legfontosabb kritikák a következők:
1. A természetnek való jogok megadása következetlenségeket teremthet a jogrendszereken belül. Például a folyókhoz vagy erdőkhöz való személyesség hozzárendelése nyugtalanul illeszkedik a nyugati jogi keretek közé, amelyek nem mindig igazodnak az ökológiai valósághoz és nem biztosítanak hatékony védelmet.
2. A természetnek adott jogok akaratlanul is akadályozhatják a fejlődést. A kiterjesztett jogok korlátozhatják az erőforrások felhasználását, amelyektől a helyi gazdaságok függnek.
3. A természetnek való jogok megadása jogi és pénzügyi bonyolultságot generálhat. Az új állandó szabályok, képviseleti mechanizmusok és jogorvoslatok növelhetik a peres és adminisztratív költségeket.
A természet jogainak elismerése nem újszerű – a régi őslakosok jogi hagyományaiban gyökerezik, és közvetlenül megkérdőjelezte a gyarmati rendszerektől örökölt antropocentrikus jogi kereteket. Az ilyen jogoknak a nyugati jogi hagyományokba való beépítése olyan ökoszisztémákra, mint a Mar Menor, összetett és máig megoldatlan jogi, politikai és társadalmi kérdéseket vet fel.
The post A természet jogainak elismerése Európában: A Mar Menor-ügy appeared first on Magyar Konzervatív.
