Az alábbiakban egy cikk adaptációja, amelyet Ákos Perter Merniei, az Európa Közszolgálati Egyetem Európai Stratégiai Intézetének kutatója írt, amelyet eredetileg a Öt perc Európa blog Ludovika.hu.
Augusztus véget ér. Noha ez nem volt könnyű nyár az Európai Unió számára, most nagyobb a remény, hogy az európai döntéshozók nyugodtabbak lesznek, lépnek hátra, nyugodtan maradnak, és kiegyensúlyozottabb megközelítést alkalmaznak az események kialakításában az elkövetkező időszakban. Ennek hasznos eszköze az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatalának nemrégiben közzétett jelentése, amely áttekinti a legfontosabb társadalmi és gazdasági mutatókat, amelyek jellemzik az EU helyzetét a világon.
Ha komolyan akarjuk vinni az európai együttműködést és az együttműködést, akkor a helyzeteket és a feltételeket mindkét lábával határozottan és ideológia nélkül kell elemeznünk. Az Eurostat kiadványa bemutatja a legfontosabb társadalmi és gazdasági mutatókat, amelyek leírják az Unió helyzetét közel 100 oldalon. Annak érdekében, hogy segítsenek a döntéshozóknak munkájukban, az alábbiakban megvizsgálom néhány ilyen mutatót.
Az első ilyen kulcsfontosságú mutató a termékenységi arány. A vonatkozó adatok pusztítóak. Az EU átlag (a nők átlagos száma) az 1960-as évek közepe óta folyamatosan csökken, és 2022-re még másfél is nem érte el (a pontos ábra 1,46). Röviden: ez azt jelenti, hogy az EU belső népességének növekedése évtizedek óta csökken, és messze nem elegendő a népesség fenntartásához. Úgy tűnik, hogy az európai népesség csökkenésének üteme javul, mivel az EU átlagos várható élettartama magas (81,5 év), és az elmúlt évtizedben négy évvel is növekedett. Ez a kétségtelenül üdvözlendő szám, ha a fentiekkel együtt olvassa el, valójában egy gyorsan öregedő társadalom képet fest. Társadalombiztosítási szempontból ez a helyzet növekvő terhet jelent az EU tagállamai költségvetésének kiadási oldalára. Ezért a társadalmi folyamatok és az ebből eredő gazdasági hatások Európa számára rendkívül kedvezőtlenek.
A második kulcsfontosságú mutató az EU gazdasági teljesítményéhez kapcsolódik. Az Eurostat Data szerint 2023 -ban az EU a globális GDP 14,7 % -át tette ki, nagyjából megegyezik az Egyesült Államokkal (14,8 %), de már szignifikánsan mögött Kína (18,8 %). Mielőtt ezeket az adatokat kielégítőnek találnánk, érdemes hozzáadni a megfelelő dinamikus mutatót: a GDP éves változása, azaz az EU gazdaságának fejlődésének módja, különösen a versenytársakhoz képest. Ebben a tekintetben egyértelmű, hogy az EU sajnos elmaradt a 2010 -es években. A globális átlagos GDP -növekedés ebben az időszakban évi 3–3,5 százalék volt, míg az EU az évtized alatt maradt, 0,5–1 % -os értékkel. A 2020-as kovid utáni gazdasági visszapattanás áttöréses pillanatnak tűnt, amikor az EU megegyezett a világ egészével az éves növekedés szempontjából (6,3 %, de nem több). Sajnos a közösség ezután visszaesett a hanyatlásba: 2023 -as adatok alapján, míg a világ gazdaságai átlagosan 2,7 százalékkal növekedtek, az EU csak 0,4 százalékot tudott elérni. Érdemes megvizsgálni az Eurostat összesített növekedési mutatóját az elmúlt tíz évben. Sajnos a helyzet még depressziósbb: bár a világ átlagos gazdasági növekedése körülbelül 31 % volt tíz év alatt, az EU -nak alig több mint 18 % -át (18,2) sikerült elérnie, ami még a világ átlagának 60 % -a sem! Az európai versenyképesség csökkenése több mint nyilvánvaló. Ezek az adatok már nem a késést jelzik, hanem egyértelmű visszaesést. Noha Európa továbbra is az egyik legjobb hely a világon az egy főre jutó GDP szempontjából, a fenti adatok egyértelműen megmutatják, hogy Európa gazdasági képességének folyamatos gyengülése és az Unió geopolitikai tér elvesztése.
„A társadalmi folyamatok és azok ebből eredő gazdasági hatásai… nagyon kedvezőtlen Európa számára”
A kutatás és fejlesztés (K + F) olyan terület, amely jelentősen befolyásolhatja a versenyképességet. Sajnos az Eurostat által közzétett adatok ebben a tekintetben sem megnyugtatják. A világ legjobban teljesítő országai (Izrael, Dél-Korea és az Egyesült Államok) 3,6–6 % -ot költöttek a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra 2022-ben, míg az EU ugyanabban az évben csak 2,27 % -ot költött. Sőt, ez a szám az elmúlt tíz évben alig nőtt az EU -ban (ugyanaz a mutató alig több mint 2 százalék volt 2012 -ben). Ezért úgy tűnik, hogy egy olyan területen, ahol nagy lépéseket tett volna az intenzív és jól átgondolt erőforrás-elosztással, az EU sajnos inkább egy „langyos” stratégiát választott-ha a tétlenség egyáltalán stratégiának tekinthető … Időközben, nem meglepő, hogy a világ vezetői tovább növelték előnyeiket.
Végül érdemes figyelmet fordítani az energiahelyzetre is, mivel az energia elérhetősége elengedhetetlen a modern gazdaság működéséhez és fejlődéséhez. A nemrégiben közzétett jelentés adatai szerint, 2022 -ben, az EU összesen 54 milliárd GJ energiát importált, míg csak 18 milliárd GJ exportálására képes volt. Más szavakkal, az EU energiabeányzási igényei nagyjából háromszor nagyobbak, mint az exportkapacitása. Ez a függőség olyan szintjét képviseli, amely a világon egyedi. Egyik másik nagyobb ország sem szabad annyira kitéve az energiamentnek, mint az EU. Valójában az Egyesült Államok és Oroszország esetében a helyzet megfordítja a helyzetet, ahol az energiakivitel meghaladja az importálási igényeket. A különbség az Egyesült Államok esetében kisebb, de Oroszország esetében jelentős. Érdemes megjegyezni, hogy Kína szintén nettó energiaimportőr. Ezért indokolt, hogy Európa, amely hagyományosan az orosz energiaforrásokra támaszkodott, nem abban a helyzetben van, hogy nyomást gyakoroljon, hanem éppen ellenkezőleg, kiszolgáltatott helyzetben van: az orosz energiaforrások többlete az EU -szankciók miatt könnyen megtalálhatja a piacot Kínában, míg Európának másutt kell megfelelnie az energiaigényének. Nem nehéz belátni, hogy az amerikai exportkapacitás egyszerre könnyen megtalálható az EU piacán, még az Oroszországban sokkal magasabb árakon is, a politikai korlátok és a gazdasági szükségesség (ellátási oldal korlátozása) miatt.
És íme, az Egyesült Államok – EU -nál nemrégiben nyilvánosságra hozott kereskedelmi megállapodás egyik eleme pontosan a következők: az elkövetkező három évben az EU 700 milliárd eurós értékű LNG, olaj- és nukleáris nyersanyagok és termékek vásárlását tervezi az Egyesült Államokból – és a bejelentés nem titkolja azt a tényt, hogy a cél az, hogy hozzájáruljanak az orosz híg olaj és a földgáz behozatalának helyettesítéséhez. Az Egyesült Államok a legjobb ajánlatot érte el egy Európával, amely teljesen függ. Legalább a saját szempontjából. Ismét bebizonyosodott, hogy Brüsszel politikai és ideológiai korlátozásai sebezhetőséget teremtenek, amelyet a világpolitika minden szereplője könyörtelenül kihasznál.
„Semmilyen más nagyobb ország nem szabad annyira kitéve az energiabeányzást, mint az EU -nak”
A helyzet tehát az, hogy Európa sajnos nem versenyképes a társadalom, a gazdaság, az innováció vagy az energia szempontjából. Ezek a durva valóság, amelyet az európai döntéshozóknak figyelembe kell venniük a politikai kapcsolatok kialakításakor; Ellenkező esetben egyre több „homeroom osztályban” találjuk magunkat, nem csak Washingtonban, hanem Pekingben is. Hasznos lépés ebben az irányban az EU költségvetésének és alakjának átgondolása és megerősítése a tagállamok érdekében, valamint az Ukrajna pénzügyi támogatásának átgondolása.
Egy régi, bölcs mondás szerint, amelyet az olasz születésű profi katona, a Montecuccoli-nak tulajdonított, három dologra van szükség a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. A pénz csak két forrásból származhat: akár gazdasági teljesítmény, akár hitel. Mivel Európa saját gazdasági teljesítménye nem teszi lehetővé Ukrajna finanszírozását, továbbra is a hitel az egyetlen elméleti lehetőség. A nagy kérdés az, hogy az európai döntéshozók fontolgatják-e ezt a lehetőséget, és mi a válaszuk arra a kérdésre, hogy ez életképes út Európa számára, vagy a Sun King gondolata, hogy „a következményektől függetlenül”-jó volt-e Brüsszelben.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A postai tények makacs dolgok jelentkeztek először a magyar konzervatívnál.
