A magyarok közel 60 % -ának úgy gondolja, hogy a kormányzati politikának prioritást kell élveznie az embereknek a saját otthonainak megvásárlásának segítésére, míg csak egyharmaduk szerint a bérleti házak építésének elsőbbséget kell élveznie. Az eredmények a Szent István Intézet felméréséből származnak, amelyet a NezőPont Intézettel együttműködve végeztek, először közzétett Mandiner.hu.
A jelentés emlékeztet arra, hogy a kormány nemrégiben bejelentette az Otthon Start rendszert, amelynek első alkalommal történő háztulajdonosokat 41 év alatti rögzített jelzálogkölcsön kínál 3 % -os érdeklődésre, ellenzéki kritikát vonzott. Egyes politikai hangok azt állították, hogy a programnak inkább a nagyszabású bérleti lakhatási projektekre kell összpontosítania. A közelmúltbeli gyermekvédelmi konferencián a Tisza -párt Krisztina Bódis ellenzéki szociálpolitikai szakértője szintén kritizálta Magyarország családi adómentességi rendszerét, állítva, hogy ez megerősíti a társadalmi egyenlőtlenséget.
Az 1000 válaszadóból álló reprezentatív minta alapján a felmérés megállapította, hogy a vidéki területeken és a 18–39 éves korú embereknél a háztulajdon támogatása közel 70 % -ra emelkedik. Sok fiatal magyar számára a ház birtoklása a stabilitás és a biztonságos jövő egyik legfontosabb garanciája. Az egyetlen demográfia, amelyben a bérleti ház magasabb támogatást kapott, a budapesti lakosok között volt, ahol 49 % -uk kedveli azt, tükrözve a magas városi ingatlanárak és a város lakáspiacának valóságát.
A tanulmány azt is megjegyzi, hogy a legtöbb magyar pazarolt pénznek tekinti a bérleti díjat, és a háztulajdonot a szabadság és a függetlenség szimbólumának tekinti. Ennek a hozzáállásnak mély történelmi gyökerei vannak a 20. század politikai és gazdasági instabilitásában. A háborúk, az állami állampolgárságok és az 1989 utáni átmenet megerősítették a vagyon birtoklásának kulturális preferenciáját. Századvége hosszú távú Europe projekt-felmérése szerint Magyarországon a legmagasabb a legmagasabb Európában, ha otthonaikat akarják és ténylegesen birtokolják, és a tulajdonosi ráta elérte a 90 % -ot.
A kutatók azt is megkérdezték, hogy a magyarok hogyan gondolják, hogy az államnak a legjobban támogatniuk kell a családokat. Az alig több mint 52 % -ot részesítette előnyben az összes szülő egyetemes adókedvezménye, szemben a 43 % -kal, akik csak a szegényebb családok számára részesítették a célzott segítséget. Az egyetemes előnyök támogatása a legerősebb volt a kisebb városok és falvak fiatalabb felnőttek és lakosai között, ahol ez meghaladta a 60 % -ot. Ezzel szemben a budapesti lakosok és a 60 éven felüli emberek valamivel inkább hajlamosak voltak a célzott, eszközt tesztelt támogatásra.
A megállapítások azt sugallják, hogy Magyarországon a gyermekek nevelését széles körben a társadalom hozzájárulásának tekintik, amelyet minden szülő számára el kell ismerni, nem csak a társadalmi segélyekről. A Szent István Intézet arra a következtetésre jutott, hogy a családi ház, az erős családi élet és a több gyermek vágya továbbra is élõ törekvés a társadalom nagy szegmenseire, nem csupán nosztalgikus ideálra, és hogy a családpolitikának továbbra is erre a mélyen elhelyezett nyilvános érzelmére kell épülnie.
A posztvizsgálat feltárja, hogy a magyar lakhatási prioritásai mögött a kulturális gyökerek először jelentek meg a magyar konzervatívnál.
