Az egyik legvitatottabb geopolitikai kérdés az önkormányzattal rendelkező Tajvan szigetének jogi státusza és Tajpejben található kormánya, amelyet a mintegy 23 millió lakosú hivatalosan Kínai Köztársaságnak (ROC) hívnak.
Ez annak köszönhető, amit a Kínai Népköztársaság (KNK) alkotmányának preambuluma mond a szárazföldi partjainál elterülő 35 000 négyzetméteres szigetről:
„Tajvan a Kínai Népköztársaság (KNK) szent területének része. Az egész kínai népnek, köztük a tajvani kínaiaknak szent kötelessége elérni az anyaország nagy újraegyesítését.
Tajvan az egyetlen demokratikusan irányított kínai társadalom a világon – Szingapúr, bár parlamentáris demokráciával rendelkezik, nem tartozik ebbe a kategóriába, mivel lakossága többnemzetiségű: 75,5 százaléka kínai, 15,1 százaléka maláj, 7,6 százaléka indiai, 1,8 százaléka eurázsiai és mások.
Évtizedek óta fenyegeti Tajvan szigetét a Kínai Népköztársaság, szükség esetén erőszakkal. Mivel a közelgő APEC (Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési) fórum jövő hónapban Dél-Koreában kerül megrendezésre, a „kínai Tajpejként” részt vevő Tajvan jövője továbbra is homályos, különösen annak fényében, hogy bár a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el független és szuverén nemzetállamként, egyesek annak is tekintenek.
Összetett történelem
Tajvan önálló sziget volt, amíg 1624-ben holland gyarmattá nem vált; 1662-ben visszanyerte függetlenségét, majd 1683-ban a Qing-dinasztia birtokába került, amely 1895-ben átengedte a szigetet a birodalmi Japánnak, miután elvesztette az első kínai-japán háborút. Annak ellenére, hogy a ROC-t 1912. január 1-jén hivatalosan szuverén országgá nyilvánították, az utolsó Qing-császár egy évvel korábbi letétele után Tajvan nem tért vissza kínai uralom alá. szemben a ROC egészen addig, amíg Japán 1945-ben elveszítette a szövetséges erőket a második világháborúban – Japán csak 1952-ben, a San Francisco-i békeszerződés 1951-es aláírása után mondott le hivatalosan a sziget feletti szuverenitásáról.
Amikor 1949-ben a kínai polgárháború során a kormányzó Csang Kaj-seket és Kuomintang (KMT) pártját legyőzték Mao Ce-tung elnök kommunista lázadói, és ezzel megszületett a KNK, elmenekültek és Tajvanon telepedtek le, miközben továbbra is azt állították, hogy ők a szárazföldi Kína legitim kormánya. Így kezdődött a „két Kína”, a KNK és a ROC korszaka. Ez a kettősség nem kizárólagos volt Kínában, hiszen akkoriban két Németország (keleti és nyugati) egyesült 1989-ben, valamint két Korea (Észak és Dél), amelyek hivatalosan még mindig háborúban állnak egymással.
A ROC azonnal elismerést kapott a nemzetközi közösségtől – még inkább, mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapító tagja lett. 1971-ben azonban elveszítette mandátumát az ENSZ-ben, amikor a Közgyűlés elfogadta a 2758. számú határozatot, amely „elismerte (elismerte) a Kínai Népköztársaság kormányának képviselőit Kína egyetlen törvényes képviselőjeként az Egyesült Nemzetek Szervezetében, és hogy a (KNK) egyike a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának”; és „(úgy döntött), hogy visszaállítja minden jogát a (KNK) számára, és elismeri kormányának képviselőit Kína egyetlen törvényes képviselőjeként az (ENSZ-ben), és haladéktalanul kiutasítja Csang Kaj-sek képviselőit arról a helyről, ahol az (ENSZ)-nél és a hozzá kapcsolódó összes szervezetnél illegálisan tartózkodnak.
Kétértelmű felismerés
Peking azt állítja, hogy a tajvani kormány által a függetlenség kikiáltására tett erőfeszítéseket háborús cselekménynek tekintenék, és ezért katonai invázióval találkoznának. Ezenkívül a Kínai Népköztársaság azt követeli, hogy egyetlen nemzet vagy állam sem létesíthet hivatalos diplomáciai kapcsolatokat önmagával és Tajvannal egyaránt. A mai napig a ROC teljes körű diplomáciai kapcsolatot tart fenn az ENSZ 193 tagállama közül 11-gyel, valamint a Szentszékkel (Vatikánváros) – akárcsak Palesztina Állam, a Szentszék is állandó megfigyelő.
A 2003-ban Tajvan ENSZ-tagságának szószólójaként létrehozott tajvani ENSZ-szövetség vezető tagjai hevesen cáfolták a Kínai Kommunista Párt (KKP) állítását, miszerint Tajvan mindig is Kína része volt, tekintettel arra, hogy a szigetet a kínai császárok nem törődtek létével. Érvelésük szerint a 2758-as határozat nem feltétlenül Tajvant fosztotta meg nemzetközi státusától, hanem Csang Kaj-seket és a KMT-t.
A rejtély, amint azt fentebb említettük, az, hogy Tajvant a nemzetközi közösség nagy része úgy kezeli, mintha saját országa lenne. Mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok például Tajvannal tart fenn kétoldalú kapcsolatokat Tajpej Gazdasági és Kulturális Képviselete néven; Tajpeji Gazdasági és Kulturális Irodaként és Tajpej Képviseleteként vagy Tajpej Missziójaként is ismert, attól függően, hogy melyik országhoz kapcsolódik.
Ugyanez vonatkozik Magyarországra is, amely 1990-ben Tajvant Tajpej Üzleti Iroda néven ismerte el (Magyarországon) – a név később 1995-ben Tajpej Képviseletre változott. A magyar kormány ezzel egy időben 1990-ben megalapította Tajpejben a Magyar Kereskedelmi Irodát, amely Magyarország hivatalos tajvani jelenlétét képviseli.
Az olvasó felteheti a kérdést: „Miért számít ez?” Talán az a válasz, hogy Tajvan emlékeztető a KNK-nak és 1,4 milliárd alattvalójának, hogy a kínaiak – többségük Han Tajvanon – virágzó és szabad népként élhetnek, ahogyan bebizonyították. A pekingi katonai fenyegetésekkel szemben pedig Tajvan összetett társadalmi-politikai történelmének alapos ismerete segíthet egy életképes és békés megállapodás alapjainak lerakásában, elkerülve ezzel a háborút.
The post A tajvani rejtély appeared first on Magyar Konzervatív.
