Az Európai Unió az első olyan joghatóság, amely bevezette a szén-dioxid-kibocsátási határok kiigazítási mechanizmusát a termelés olyan országokba való áthelyezéséből eredő szénszivárgás kezelésére, amelyek kevésbé szigorú szabályozási kerettel rendelkeznek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésére. Ez hatékony eszköz lehet a Párizsi Megállapodás céljainak előmozdítására. Ugyanakkor politikai feszültséget is szül a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatása miatt. A helyzet összetettsége különösen szembetűnő az EU és az Egyesült Államok kapcsolatában.
Az EU megoldása a szénszivárgásra
Az Európai Unió 2005 óta működtet egy kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS), amely 2024 végére mintegy 50 százalékos kibocsátáscsökkentést érhet el. Emellett az EU ambiciózus, jogilag kötelező érvényű klímasemlegességi célt is kitűzött 2050-re, elfogadva az európai klímatörvényt.
Az EU éghajlat-politikai ambícióit azonban könnyen veszélyeztetheti a kibocsátásáthelyezés. Ezért az Európai Bizottság (EB) azonosította a legnagyobb kockázatnak kitett ipari ágazatokat, és 2021-ben rendeletjavaslatot javasolt a probléma kezelésére. Két évvel később az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács elfogadta a 2023/956 rendeletet, amely létrehozza a szén-dioxid-kibocsátási határok kiigazítási mechanizmusát (CBAM), amely illetéket vet ki bizonyos, harmadik országokból importált szén-dioxid-kibocsátású árukra. A rendelet hatálya alá tartozó áruk a vastól, acéltól és alumíniumtól a cementig, műtrágyáig, hidrogénig és elektromos áramig terjednek. A 2023-tól 2025-ig tartó átmeneti időszak után a CBAM végleges szakasza 2026. január 1-jén kezdődött.
A tárgyalások során és után több tagállam aggodalmának adott hangot a mechanizmusnak az EU versenyképességére gyakorolt hatásával kapcsolatban. Időközben az EP és a Tanács megállapodásra jutott az úgynevezett Omnibus I csomagról, amely egyszerűsítette a CBAM egyes követelményeit. Felmentette az importőröket bizonyos kötelezettségek alól, például ha az EU-ba irányuló éves behozataluk nem haladja meg az 50 tonnát.
2025 decemberében az EB további módosításokat javasolt, amelyek a downstream termékekre is kiterjedtek. Az EU versenyképességével kapcsolatos általános aggodalmon túl néhány tagállam rámutatott arra, hogy a műtrágyákra kivetett szén-dioxid-adó negatív hatással lehet a mezőgazdasági ágazatra. Az EB válaszul a növekvő feszültségek mérséklésére további módosítást javasolt, amely lehetővé teszi bizonyos áruk felfüggesztését vagy törlését a listáról, amennyiben az EU belső piacát súlyosan károsítják.
Vegyes globális reakciók
A CBAM eredendően kétoldalú hatással van az érintett harmadik országokra. Pozitívum, hogy mentesítheti az EU ETS-t alkalmazó joghatóságokból származó árukat (az EU-tagállamokon kívül), például az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országaiból és Észak-Írországból (a villamosenergia-termelés tekintetében), vagy olyan országokból, ahol a szén-dioxid-árazási rendszer teljes mértékben kapcsolódik az EU ETS-hez. Ezért az EU ETS szabványainak való megfelelés arra ösztönözheti a harmadik országokat, hogy javítsák saját szén-dioxid-árazási mechanizmusukat.
A Sandbag szimulátora szerint a kínai termékekből származó CBAM-bevétel valószínűleg körülbelül évi 1 milliárd euró lesz, míg a dél-koreai termékekből eléri az 503 millió eurót, a japán termékekből pedig a 285 millió eurót. A Carbon Market Watch elemzése azt állítja, hogy a szén-dioxid-árazási rendszerek ebben a három országban gyorsan fejlődhetnek a CBAM-nak köszönhetően, ami segítheti dekarbonizációs erőfeszítéseiket.
Ezenkívül több más ország is tervezi saját szén-dioxid-árazási mechanizmusának bevezetését vagy kidolgozását. 2027-ben hasonló rendszer lép működésbe az Egyesült Királyságban és Norvégiában, Kanada, Ausztrália és Tajvan pedig már megkezdte saját szén-dioxid-kiegyenlítő mechanizmusának kidolgozását.
Negatívum, hogy több ország bírálta a CBAM-et különböző nemzetközi fórumokon. 2024-ben a BRICS alapító tagjai (Brazília, Oroszország, Kína, India és Dél-Afrika) és a közelmúltban felvett tagjai (Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek) elfogadták a közös kazanyi nyilatkozatot, amely hangsúlyozta, hogy a CBAM egyoldalú és diszkriminatív protekcionista intézkedés, amely nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal. 2025-ben Oroszország vitarendezési eljárást kezdeményezett a Kereskedelmi Világszervezettel, azt állítva, hogy az uniós szabályozás sérti a nemzetközi kereskedelmi normákat. A brazíliai Belémben 2025 novemberében tartott COP30 során több ország, köztük Kína, India, Banglades és Szaúd-Arábia is bírálta az uniós megközelítést. 2026 elején a kínai kereskedelmi minisztérium szóvivője protekcionista intézkedésnek nevezte a CBAM-ot, amely igazságtalan Kínával szemben.
A CBAM és az Egyesült Államok: árnyalt kapcsolat
A Nemzetközi Kibocsátáskereskedelmi Szövetség jelentése szerint a Biden-adminisztráció aggodalmát fejezte ki a CBAM miatt, hangsúlyozva, hogy azt csak „végső megoldásként” szabad alkalmazni. 2025 áprilisában Bill Cassidy és Lindsey Graham szenátorok újra előterjesztették javaslatukat a külföldi szennyezési díjról szóló törvényre (FPFA), egy hasonló szén-dioxid-adó eszközre. Az FPFA kifejezetten Kínát célozza meg, azt állítva, hogy az ország felelős a globális ÜHG-kibocsátás 30 százalékáért.
Az FPFA által lefedett termékek is ezt a szándékot tükrözik. Az alumínium, a cement, a műtrágyák, valamint a vas- és acéltermékek mellett üveg-, hidrogén-, napenergia-termékek és akkumulátor-bemenetek is szerepelnek benne. A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint 2024-ben Kína adta a globális napenergia-termékexport 80 százalékát. Az FPFA az importált termékek értékéhez viszonyítva 200 százalékos vámot kíván alkalmazni a kínai napelemes termékekre. Az FPFA azonban elsősorban Malajziát (javasolt arány: 100 százalék), Dél-Koreát (100 százalék), Thaiföldet (100 százalék) és Vietnamot (200 százalék) érintené, mivel ezek az országok lényegesen nagyobb arányt képviselnek az Egyesült Államokba irányuló napelemes termékek exportjában, mint Kína.
A helyzet tovább bonyolódott, amikor Trump elnök 2025 elején 25 százalékos vámot vetett ki az EU-ból származó acél- és alumíniumimportra. 2025 augusztusában az EU és az Egyesült Államok keretmegállapodást jelentett be, amely többek között 15 százalékra csökkentette több árura kivetett amerikai vámot. Az acél- és alumíniumtermékek tekintetében az EU és az Egyesült Államok kifejezte azon szándékát, hogy szorosabb együttműködésre törekednek, hogy megvédjék hazai piacaikat a globális többletkapacitástól, miközben megbízható és biztonságos kétoldalú ellátási láncokat tartanak fenn, például vámkontingensek révén.
„Az EU egyetértett abban, hogy az EB azon fog dolgozni, hogy nagyobb rugalmasságot vezessenek be a CBAM végrehajtásába, hogy eloszlassák az Egyesült Államok aggályait”
Az EU továbbá egyetértett abban, hogy az EB azon fog dolgozni, hogy nagyobb rugalmasságot vezessenek be a CBAM végrehajtásába, hogy eloszlassák az Egyesült Államok aggályait a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatása miatt. A Carbon Market Watch elemzése rávilágított, hogy az EU lépése az USA-ra vonatkozó szabályozás további lazítására erősen kritizálható, mivel ezt a rugalmasságot nem kínálták fel a sérülékeny gazdaságú fejlődő országoknak, annak ellenére, hogy számos számítás szerint a CBAM hatása az EU–USA kereskedelemre elhanyagolható lenne.
Eközben 2025 végén világossá vált Trump elnök Grönland megszerzésének szándéka. Számos tagállam és európai ország, például Dánia, Norvégia, Svédország, Franciaország, Németország, Hollandia, Finnország és az Egyesült Királyság kis katonai kontingenseket küldött a szigetre válaszul. 2026. január 17-én az Egyesült Államok további 10 százalékos vámot jelentett be ezen országok importjára 2026 februárjától, amely júniusban 25 százalékra emelkedett. A politikai megállapodás formális jóváhagyásáért felelős EP ugyanakkor elhalasztotta a megállapodásról szóló szavazást. Néhány nappal később azonban Trump elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem vet ki vámokat az EU tagállamaira. Ezt követően az EP úgy döntött, hogy folytatja a megállapodás végrehajtását. Ez az epizód világosan szemlélteti, hogy az ilyen ingatag politikai feszültségek hogyan járulnak hozzá a CBAM végrehajtásával kapcsolatos bizonytalansághoz és az Egyesült Államok rugalmasságáról folyó vitához.
The post A szénszivárgás kezelése az EU-ban: globális hatások és az EU–USA kapcsolatok appeared first on Magyar Konzervatív.
