Nyilas Laura, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt cikk adaptált változata az alábbiakban, amely eredetileg magyarul jelent meg a Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
A második Trump-adminisztráció első évének tanulságai egyértelműen beépültek az európai stratégiai gondolkodásba, és tagadhatatlanul tükröződnek a kormányzás valóságában. Míg az első Trump-adminisztráció talán nem tette teljesen világossá, a második teljesen nyilvánvalóvá tette, miért olyan fontos Donald Trump Európa számára. Nem szabad elfelejteni, hogy Trump az üzleti világból érkezett a politika világába, így nem meglepő, hogy különböző, olykor kissé kiszámíthatatlan stratégiák szerint cselekszik. Azonban éppen ezek a tényezők teszik fontossá Trumpot Európa számára, mert ezekből kiderül mindaz, amit az európai biztonsági rendszer eddig eltitkolt.
Az EU-ban visszatérő kérdés és vitatéma a független európai hadsereg, valamint a biztonsági és védelmi rendszer létrehozása, mivel a NATO továbbra is kulcsfontosságú szövetség. Korábban azon töprenghettünk, mit akar Amerika Európától, de Donald Trump elnökségével Európában felerősödött a nyugtalanság érzése, hiszen az igazi kérdés azzá vált: mit tehet Európa, ha Amerika már nem ugyanazt akarja, mint korábban?
Ahogy az USA egyre keményebb álláspontot képvisel a NATO-n belül, az európai illúziók elhalványulni látszanak. Az a gondolkodásmód, hogy „az USA úgyis gondoskodik róla”, és „a NATO saját magát irányítja”, már nem feltétlenül van jelen. A régi rendet egyértelműen új váltja fel, ami új stratégiákat követel az európai vezetőktől is.
„A második (Trump-adminisztráció) teljesen nyilvánvalóvá tette, miért olyan fontos Donald Trump Európának”
Bár a NATO továbbra is az egyik leghatékonyabb és legfontosabb szövetség a modern történelemben, a transzatlanti kapcsolatok időről időre újra fellángolják a tehermegosztásról szóló, olykor érzelmekkel teli vitát, nevezetesen azt a kérdést, hogy a szövetségesek milyen mértékben járulnak hozzá Európa védelméhez, és hogy ezek a hozzájárulások elegendőek-e. Az elmúlt évtizedben szinte minden NATO-val kapcsolatos megbeszélésen vagy találkozón, amelyen az amerikai vezetők és NATO-szövetségeseik is részt vettek, felmerült a kérdés, hogy a szövetségesek költenek-e eleget védelmi képességeikre, és a felvetett kérdéseket nem követték kielégítő megoldások, ami miatt Donald Trump egyre keményebb intézkedéseket ígért.
Ma a NATO-szövetségnek kollektíven számos biztonsági kockázattal kell szembenéznie. Fontos hangsúlyozni, hogy minden politikai vita ellenére a NATO túlságosan fontos az Atlanti-óceán mindkét partján szövetséges számára ahhoz, hogy politikai nézeteltérések és feszültségek keletkezzenek a védelmi költségek megosztásával kapcsolatban.
Bár sok szó esik arról, hogy Trump és az elnöksége alatt hozott vagy tervezett intézkedések biztonsági kihívást jelentenek Európának, a valóságban a Trump-kormányzat önmagában nem jelent biztonsági kihívást, hanem inkább stresszforrást jelent Európában. A biztonság- és védelempolitikában megváltozott a döntéshozatal sebessége, átértékelődött a stratégiai irányok és a politikai kohézió. Bár a NATO formálisan erős, politikailag meglehetősen sebezhető. Donald Trump második elnöksége alatt a NATO a legnagyobb kihívással néz szembe 1949-es megalakulása óta. Washington stratégiai átrendeződése miatt Európának meg kell őriznie az Egyesült Államok elkötelezettségét, miközben nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelméért. Ennek érdekében a szövetségeseknek elő kell mozdítaniuk a NATO erősebb európai pillérének koncepcióját. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni stratégiai, gazdasági és katonai dimenzióit a transzatlanti kapcsolatok átformálása, a NATO hitelességének megőrzése és az európai biztonság megerősítése érdekében.
„Bár a NATO formálisan erős, politikailag meglehetősen sebezhető”
Egy „európaibb” NATO azonban alapvető stratégiai változásokat igényel. Mivel az Egyesült Államok egyre inkább az Indiai- és a Csendes-óceánt tekinti stratégiai prioritásának, ez nyomást gyakorol az európaiakra, hogy nagyobb terhet vállaljanak saját védelmükben, amint azt az Egyesült Államok 2025-ös nemzetbiztonsági stratégiája is kimondja.
Az európai szövetségeseknek ezért minden eddiginél nagyobb szükségük van közös stratégiai megközelítésre az Egyesült Államokkal szemben. Ennek az első Trump-adminisztráció tanulságain kell alapulnia, és azon a felismerésen, hogy Oroszország hosszú távú fenyegetést jelent Európa biztonságára, miközben az Egyesült Államok hozzájárulása az európai védelemhez kétségtelenül csökkenni fog. Következésképpen az európaiaknak érdemi párbeszédet kell folytatniuk az Egyesült Államokkal az Egyesült Államok Európával kapcsolatos álláspontjának változásairól és a NATO európai pillérének megerősítéséről.
Hosszú távon az EU-nak fel kell ismernie, hogy az amerikai külpolitikai gondolkodásban változás történt. A Trump-adminisztrációval való együttműködés során tisztában kell lennie azzal, hogy a döntéseket szigorúan az Egyesült Államok nemzeti érdekei és belpolitikai számításai alapján hozzák meg. Az EU ezért valószínűleg már nem számíthat értékalapú megközelítésre. Ez lényegében új rendet eredményez Európában, aminek messzemenő következményei lesznek Európa saját stratégiai helyzetére nézve.
Az eredeti cikk elolvasásához kattintson ide.
The post A második Trump-adminisztráció, mint Európa stratégiai stressztesztje appeared first on Magyar Konzervatív.
