Az alábbiakban a Pap Lázár által írt cikk adaptált változata, amelyet eredetileg magyarban tettek közzé Magyar Krónika–
Magyar Krónika Korábban részletesen tárgyalták Pterer Vay – egy protestáns nemes, aki katolikus püspökré vált – eseményes életét, valamint kelet felé tett utazásait és művészeti gyűjtőjeként végzett munkáját a kötet szerkesztőivel készített interjújában A KELET ÉS A diplomáciai művizete – Vay Perter Püspök Világmissiója (A keleti művészet és a diplomácia – Vay püspök globális küldetése). Ezúttal életének csak egy szegmensét vizsgáljuk meg újra: szolgálatát a magyar emigránsoknak, valamint a Titanic túlélőinek.
Vay harmincas éveiben a katolicizmussá vált, és hamarosan a papság felé fordult. A Vatikánban tanult, ahol XIII. Leo pápa közeli körének részévé vált, majd később csatlakozott az egyház globális misszionáriusi erőfeszítéseihez.
Élete során Péter Vay 14 -szer meglátogatta az Egyesült Államokat, és valószínű, hogy Dél -Amerika egyes részeire is utazott. Sajnos a kutatók nem ismerik latin -amerikai utazásainak részleteit. Az észak -amerikai látogatásait illetően azonban egyértelmű, hogy kettős célt szolgáltak. Egyrészt a templom megbízottjaként viselkedett; Másrészt a magyar kormány nevében átlépte az óceánt, hogy meglátogassa a magyar diaszpórát. 1900 -ban vállalta első ilyen útját.
Szünetet tartsunk egy pillanatra itt. Az 1880 -as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy egyre több ember távozik Magyarországon egy jobb élet keresésére. A jelenség olyan arányokat ért el, hogy még a kormány sem tudta figyelmen kívül hagyni. Eleinte erőfeszítéseket tettek a folyamat lassítására az emigrációs ügynökök tevékenységeinek korlátozásával, de ezeknek kevés sikere volt. A kivándorlás kiváltó okait nem cím nélkül hagyták. A kormány elismerte, hogy sem a bérfeltételek, sem a háztartási iparágak kibővítése, amely képes a munkaerő felszívására, elég gyorsan fejlődik, hogy visszatartsa az embereket. Ennek eredményeként az állam elmozdult a folyamat szabályozására, és megpróbálta a lehető legtöbb előnyt kihúzni. Az ügy első átfogó törvénye 1903 -ban érkezett. E jogszabály szerint bárki szabadon kereshet jólétet, bárhol is látta – ahogyan a jövőbeli János Csernoch bíboros fogalmazta meg -, de csak az állam által biztosított kereten belül.
És mi volt pontosan ezek a sokat említett „keretek”? A magyar állam célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben megtartsa a kivándorlással kapcsolatos nyereséget-különösen a szállításból-a magyar kezekben. Ebből a célból meg kellett határozni a Fiume és a New York közötti közvetlen szállítási útvonalat, hogy a német kikötők ne élvezzék a migrációs folyamat jutalmait. A törvény tovább korlátozta az emigrációs ügynökök tevékenységeit, és igyekezett az emigránsokat a Fiume -on keresztül irányítani. Ennek az erőfeszítésnek a korona ékszere egy évvel később aláírt szerződés volt a Cunard Line -rel, megnyitva a magyar – amerikai útvonalat – amint Mandiner–
Eközben a kormány új célt tűzött ki: a visszatérés migrációjának előmozdítása érdekében. Gondoskodni akart arról, hogy az emigránsok kapcsolatban maradjanak szülőföldjükhöz. Valószínűleg Vay püspök szintén kulcsszerepet játszott – jelenléte és szolgálata révén segített fenntartani a diaszpóra kohézióját és megőrizni a magyar katolikus identitást külföldön.
Kezdetben hajó lelkészként szolgált az emigránsokat hordozó gőzhajók fedélzetén. Átfogó megközelítést alkalmazott missziójához: közösség felajánlása, a mise ünneplése és a lelkipásztori gondozás biztosítása. Dániel Sostymi kutató szerint Magyar KrónikaKorábbi interjúja szerint Vay az emigránsok körében töltött évek életének legfontosabb és formáló időszakai közé tartoztak. Ezek az utazások rendkívül igényesek voltak. A misszionáriusi szellem vezetésével Vay püspök még Észak -Amerika legtávolabbi részeire utazott, ideértve a kanadai és alaszkai területeket is, amelyeket az új bevándorlók telepítettek. Ő volt a felelős azért is, amit az egyházi gyakorlatban forradalmi innovációknak lehetne tekinteni: Például sikerült a mobil oltárokat a hajók fedélzetén helyezni, amelyen az Új Világba utazott, így megünnepelheti a misét az út során-valami messze a második Vatikán Tanács előtti önmagától.
„Sikerült, hogy a mobil oltárokat a hajók fedélzetén helyezzék el, amelyen az új világba utazott, így megünnepelheti a misét az út során”
Az egyik utazása során lelkészként szolgált a hajó fedélzetén Kárpátta Mikor, a Fiume felé vezető úton, a gőzhajó vészjeleket kapott a süllyedésből Óriási– A kapitány azonnal átirányította a Kárpátta a sújtott utolsó ismert helyzete felé Óriási– A legénység olyan sok túlélőt segített, amennyit csak tudtak a fedélzetre. A sokkolt és fagyos túlélők életben tartásában dolgozók között egy magyar orvos, Árpádyel volt. Emlékeiből tudjuk, hogy a püspök mindent megtett, hogy segítsen. A mentés után improvizált vallási szolgálatot tartottak – valószínűleg Vay püspök ünnepelte. Lengyel levelei azt is feltárják, hogy a mentés után az egyik legnagyobb kihívásuk az volt, hogy mindenki számára helyet találtak a fennmaradó háromnapos New York-i út során. A legénység minden erőfeszítést megtett, hogy nyugodt és biztonságos környezetet teremtsen a túlélők számára. „Az összes tiszt és mi magunk feladta a kabinjainkat a megmentetteknek – körülbelül 800 volt – és éjjel kitöltötték az étkezőcsarnokokat és a dohányzóhelyeket is” – írta Lengyel a családjának küldött levélben. „Az olasz orvos és én természetesen teljesen aludtunk egy padon a hajó előcsarnokában, és ezt csütörtökig folytatjuk, amikor New Yorkba érkezünk.” Figyelemre méltó eredmény volt, különös tekintettel a Óriási nagyjából háromszorosa volt a méretének Kárpathia –Ahogy a Pestbuda weboldal.
A misszionáriusi munkája mellett az egyházi vezető úgy gondolta, hogy támogatja az alulról való hívást. Még a Panama-csatorna építésének „herculai munkáját” meglátogatta, ahol élesen kritizálta az amerikai materializmust és a sötét bőrű latin-amerikai munkások kezelését.
Szolgálata során meglátogatta mind a fő magyar közösségeket, mind a kisebb, szétszórt közösségeket – az egyházak felszámolását, a keresztelést, megerősítést és a New York -i közösség adminisztrációját egészen Chicagóig. Pápai megbízottként bárhol segített a magyaroknak, ahogyan Dániel Solymi -kutató korábban hangsúlyozta Magyar Krónika–
Az I. világháború alatt Vay püspök árvaházat hozott létre az árvák számára a birtokán, és katonai lelkészként szolgált a kórházakban és a frontvonalon. Misszionáriusi utazásai 1918 -ban véget értek, majd egy Assisi -i kolostorban telepedett le, növekvő magányban élve. 1948 -ban halt meg.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A poszt A magyar amerikaiak püspöke, akik még a hajókon is tömegeket tartottak, először magyar konzervatívon jelentek meg.
