A 34. Bálvámos Nyári Free Egyetemen és a Tusvámos néven ismert hallgatói táborban, a híres Roman Maxim irányító témáján, a híres Roman Maxim irányítása alatt tartott egy magas rangú panelbeszélgetést. Si Vis Pacem, Para Bellum (Ha békét akar, készüljön fel a háborúra). Az eseményen Kristóf Szalay-Bobrovniczky magyar védelmi miniszter szerepelt; Magyar képviselő és a Nemzetgyűlés Védelmi Bizottságának elnöke, Lajos Kósa; A romániai magyarok demokratikus szövetségének parlamenti vezetője (RMDSZ) Botond Csoma; Biztonsági politikai szakértő, Jobsef Horváth; Dezső Szenkovics egyetemi professzor; és Iulian Fota, a volt román elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A testület feltárta a Publius Flavius Vegetius Renatus idézetének tartós és kortárs relevanciáját a jelenlegi regionális és globális biztonsági kihívások fényében.
Egy közös eönálló Hadsereg: valóság vagy kívánságos gondolkodás?
A panellisták először megvitatták a kérdést, hogy a közös európai hadsereg fogalma megvalósítható -e a jelenlegi politikai légkörben. Az egyhangú válasz egyértelmű volt. Lajos Kósa, amely politikai, mint szakértői perspektívát kínál, azt állította, hogy az Európai Uniónak jelenleg nincs minden szükséges feltétele a közös védelmi erő létrehozásához: a finanszírozás hiánya, a szervezeti felépítés és a megosztott stratégiai célok. Megemlítette egy történelmi példát-a Habsburgi Birodalom évszázados küzdelmét a hadsereg közös parancsnokságának létrehozása érdekében, amely az I. világháború kitörésével öt hivatalos nyelvet eredményezett. Kósa azzal érvelt, hogy egy közös hadsereg létrehozása elkerülhetetlenül az Európai Birodalom valamilyen formájának kialakulásához vezet – egy olyan ambíció, amelyet állítása szerint, az Európai Bizottság elnökének, Ursula von Der Leyen elnökének központosítási erőfeszítéseiben is tükröződik. Hozzátette azonban, hogy a békefenntartáshoz vagy a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges közös speciális egységek létrehozása rövid és középtávon megvalósítható.
Megállapodva Kósa úrral, Dezső Szenkovics kijelentette, hogy a közös európai védelmi erő létrehozása középtávon irreális, elsősorban azért, mert a tagállamok szuverenitással kapcsolatos álláspontjai jelentősen különböznek. A pénzügyi megvalósíthatóságot egy másik fő akadálynak nevezte. „Jelentős számú tagállam nem éri el a NATO által megkövetelt 2 % -os küszöböt, nem is beszélve a nemrégiben jóváhagyott 3,5 plusz 1,5 % -os elkötelezettségről” – mutatott rá. A professzor szerint az egyetlen életképes út az, hogy az EU tagállamai aktívan részt vegyenek a NATO -ban, és minden erőfeszítést megtesznek a szövetség követelményeinek teljesítése érdekében. „A középtávon ez az egyetlen módja az európai biztonság garantálásának”-hangsúlyozta.
Kristóf Szalay-Bobrovniczky hangsúlyozta, hogy a NATO-n és az Európai Unióban az elsődleges vita nem a közös európai hadsereg kialakításáról szól, hanem az ukrán fegyveres erők felfegyverzéséről és a katonai készenléti állapotban, még a békésig is. A miniszter szerint Magyarország és az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen ország, amely azt támogatja, hogy a béke csak tárgyalásokon keresztül érhető el. Mindazonáltal figyelmeztette, hogy a nagy európai háború felé mutató puzzle -darabok a helyére kerülnek: „végső gonoszt” azonosítottak, az országok az erkölcsi kötelezettség zászlója alapján igazodnak hozzá, és a szükséges pénzügyi forrásokat már mozgósítják. Ezért azt állította, hogy Magyarországot nyugodt, komponált és tapasztalt vezetéssel kell irányítani.
József Horváth kiemelte az Európai Unió paradoxonját, amely a háborúra készül, miközben egyidejűleg lebontotta saját mezőgazdasági és energiaágazatát – két alapvető fontosságú, amelyek nélkül a háború lehetetlen. Hangsúlyozta azt is, hogy egy közös európai hadsereg nemcsak egységes hírszerzési struktúrákat és közös fegyverrendszereket igényel, hanem fejlett technológiai képességeket is, amelyekben az EU erősen támaszkodik az Egyesült Államokra.
„A nagy európai háború felé mutató rejtvény darabjai a helyére kerülnek”
A Botond Csoma szerint a fő kérdés nem az, hogy lesz -e közös hadsereg, hanem inkább az, hogy az EU hogyan reagál a fejlődő globális tájra, ahol a Pax Americana átalakuláson megy keresztül. „Az a világ, amelyben csak az Egyesült Államok gondoskodik a védelemről, és minden fenyegetéssel védi az EU -t, véget ért” – figyelmeztette. Ebben az új kontextusban, állította, az EU -nak prioritást kell élveznie egy erős, közös védelmi ipar fejlődésének – olyasmi, ami jelenleg hiányzik a korábban tárgyalt strukturális hiányosságok miatt.
Egy évtizedes katonai modernizáció
A magyar katonai modernizáció állapotával foglalkozva Szalay-Bobrovniczky miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány nem reagál a közelmúltbeli fejleményekre, mivel a modernizációs folyamat több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött Viktor Orbán magyar miniszterelnök kiváló helyzeti tudatosságának köszönhetően. Ennek eredményeként Magyarország teljes újrafelvételt ért el a szárazföldi erők, a légierő és a drón képességek szempontjából – jelezve a fő és a látható átalakulás időszakát a nemzetvédelemben.
Míg az utóbbi évek a katonai hardverek korszerűsítésére összpontosítottak, a fegyveres erők fejlesztésének jelenlegi szakasza a strukturális reform és a személyzet felé változott. Különös hangsúlyt fektetnek a katonák társadalmi helyzetének és jólétének javítására célzott társadalmi intézkedések és szolgálatuk fokozott elismerése révén. Ezzel párhuzamosan jelentős beruházásokat végeznek az infrastruktúrába, biztosítva, hogy a létesítmények megfeleljenek a modernizált erők fejlett képességeinek. Mindezek az erőfeszítések egy stratégiailag meghatározott út részét képezik, amelynek célja Magyarország védelmi testtartásának fenntartható és jövő-orientált módon történő megerősítése.
A záró észrevételeiben Dezső Szenkovics rámutatott, hogy a hadsereg szerepét jelenleg az ukrán háború miatt fellendülik. Ugyanakkor panaszkodott, ha a világrend továbbra is egypólusú, ezek a kérdések már nem hordozzák ugyanazt a súlyt. Ha azonban a világ a multipolaritás felé halad, a katonaság szerepe ugyanolyan jelentős marad, mint ma.
A Szenkovics -szal egyetértésben Csoma azzal érvelt, hogy az egypólusú világrend itt marad, és az Egyesült Államok továbbra is a fő globális hatalom. Ez azonban már nem lesz mindenható – azt jelenti, hogy Európa már nem kerülheti el a védelmi ügyekkel való foglalkozást.
József Horváth hangsúlyozta a hadsereg modernizációjának emberi tényezőjét. „A hazafiság fogalmait, a szülőföld iránti szeretetét felszámolták a Nyugat -Európa társadalmaiból” – figyelmeztette, hangsúlyozva, hogy még a legfejlettebb technológiáknak is kiképzett személyzetre van szükségük.
A testület befejezésével Lajos Kósa kijelentette, hogy nem hisz egy közös európai védelmi ipar modernizációjában, elsősorban azért, mert az EU-nak nincs három kulcsfontosságú eleme: az innovációs képesség, a döntéshozatali képesség és a hatékony operációs rendszer. Ezért azt állította, hogy a katonai modernizációt két vagy három országban részt vevő partnerségek révén kell végrehajtani, amelyek rendelkeznek ezekkel a képességekkel.
A Tusvámos -ban megvitatott közös európai hadsereg posztkijelerései először jelentek meg a magyar konzervatívon.
