Az alábbiakban Bíró Mátyás eredetileg magyar nyelven ben megjelent cikkének adaptált változata olvasható Magyar Krónika.
Bár csak néhány másodpercig tart, a lovak kihelyezése a legelőre Szent György-napon a Mátai Ménestelepen kivételes látvány. Amikor megremeg a föld a lovak patáitól, és a pásztorostorok ropogása messzire visz… Magyar Krónika a felvonulás napján ellátogattunk a nemzeti kincsünkhöz tartozó ménesbe.
Boros Sándor az egyetem elvégzése után a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok arab ménesében, majd 1999-től a Debreceni Lovasakadémián dolgozott, 2020-ban pedig a hortobágyi Máta Ménesbirtok vezetője lett.
***
A Hortobágyot a ménes és a pásztorok látványa nélkül elképzelni szinte lehetetlen. Milyen messzire nyúlik vissza a ménes története?
Kezdete 1671-re nyúlik vissza. Ekkor a földbirtokos Debrecen városa engedélyezte, hogy a város és a helyi gazdák itt legeltessenek lovaikat. A szervezett lótenyésztés az 1800-as évek elején kezdődött, amikor is a városi tanács rendelete alapján Mezőhegyesről nóniusz méneket, majd kancákat hoztak, ezzel megkezdődött a fajta tenyésztése. Ez több szakaszban ment végbe a 19. század során. Ettől kezdve a ménes a növekedés időszakába lépett, ami 1900-ban csúcsosodott ki, amikor a párizsi világkiállításon egy hortobágyi Nonius lovat választottak a világ legideálisabb lovának. Ez természetesen növelte a fajta szaporodási potenciálját. Ekkor Kungyörgyön modern ménes épült, majd a ménes áttelepült Ohatra. Végül 1941-ben, a központi istálló megépítése után a mátai síkságra került.
A fajtaalapító Nonius Seniort a Napóleon elleni háborúban magyar huszárok fogták el, így került Mezőhegyesre.
Mennyire érintették a ménestelepeket a 20. század megpróbáltatásai és megpróbáltatásai?
A háborúk során, mivel a haditechnika szerves részét képezték, nagyon sok értékes lovat vittek külföldre hadizsákmányként, így Romániába is. Szerencsére értéküket felismerték, egy zárt őszényi ménesben tartották és tenyésztették őket. A Magyarországon megmaradt kimerült állomány regenerálására, megerősítésére történtek kísérletek.
világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság szárnya alá került a ménes?
így van. A Hortobágyi Állami Gazdaságban már javában folyt a gépesítés, így a fajta új utat keresett. Az angol telivérek nagyarányú bevonásával új utat kerestek számukra a sportban, ami igen sikeresnek bizonyult, hiszen több olimpiai lovat tudtak tenyészteni ezen a programon keresztül.
Mit emelne ki abból a 20 évből, amióta a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. lett a ménesfenntartója?
Az elmúlt két évtizedben a turizmus jelentősen megnőtt, ennek fenntartására törekszünk. A cél a hortobágyi pásztorkultúra, maga a Hortobágy, és természetesen a ménesbirtok, valamint más legelő állatfajok bemutatása.
A 2004-ben nemzeti kincské nyilvánított Nonius fajta megőrzése a legfontosabb feladatod?
Két fő küldetésünk van. Az egyik a természetvédelem és a legeltető állattenyésztés, amely a síkság fenntartásának szerves része. Nemcsak a Nonius lovak, hanem a racka juhok, szürkemarhák és bivalyok is hozzájárulnak ehhez. A másik, hogy megőrizzük ezt az őshonos, több évszázados genetikai kincset úgy, hogy megtaláljuk a fajta szerepét a mai világban. Ez az egyik alapvető feltétele a fennmaradásának.
Melyek azok a fajtajellemzők, amelyekre lehet támaszkodni?
A Nonius mindig is emberbarát, munkaló volt, ami a legnagyobb kincse, és ezért olyan népszerű ma is. Elsősorban kocsikázásra és teherhordó lovakra tartották, de nyereg alatt is jól teljesít, így sportolásra és családi lóként is népszerű. A rendészeti szervek és a katonaság is előszeretettel használja ezt a fajtát, hiszen ez volt az eredeti tenyésztési célja, és ez a genetikájában mutatkozik meg leginkább. Többek között a rohamrendőrök általában vásárolnak tőlünk lovakat, és sok Nonius lovat is eladnak Dániában és Hollandiában a rendőrségnek és a határőrségnek.
„A másik (küldetés) ennek az őshonos, több évszázados genetikai kincsnek a megőrzése azáltal, hogy megtaláljuk a fajta szerepét a mai világban. Ez az egyik alapvető feltétele a fennmaradásának”
Egész évben jöhetnek ide a többet megtudni vágyó látogatók?
Arra törekszünk, hogy a Hortobágy szerelmeseinek mindig legyen miért ellátogatniuk hozzánk. Az év február végén egy nyitott istállóhétvégével kezdődik, ekkorra már megszületik néhány csikó. Ezt követően szoktunk hintóversenyeket, gyerek díjugrató versenyeket rendezni. Ezt általában a regionális jogosítvány vizsga és verseny követi, majd a lovak nyílt legelőre való kihelyezésének Szent György-napi ünnepsége, amikor megkapjuk a nemzeti park legeltetési engedélyét. Májusban gulyásverseny van; júniusban egy nagy díjugrató verseny; nyár közepén pedig megrendezzük a Hortobágyi Lovasnapokat, ahol sok egyéb mellett hintózás és lovas mutatványos műsorok kápráztatják el a vendégeket. Mindemellett folyamatos díjugrató versenyek, családi hétvégék, szép évzáró az őszi ménes-visszahajtási ceremónia. Ezen, évente több tízezer vendéget vonzó programok lebonyolítására fő feladataink mellett 163 főt foglalkoztatunk.
Vonzó ma már a ménesben dolgozni?
A szakképzett munkaerő hiánya mindenhol gond, de szerencsére az itteni fiatalok olyan jó kilátásokat látnak ebben a szakmában, hogy ígéretesen halad a generációváltás. Fontos, hogy az idősek átadják azt a tudást, amelyet maguk szereztek meg elődeiktől. Ezen a területen ma is mindent ugyanúgy csinálnak, mint régen: egy fiatal hivatalnok vagy segédpásztor csatlakozik egy tapasztalt pásztorhoz, és mellette tanulja meg a szakmát.
Ennek a ménesnek a vezetése sokkal több, mint egy munka.
A lovas nem tekintheti a foglalkozását munkának. Ez egy szolgálat, egy hivatás, amit szívesen teljesítünk, és szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehetjük. De természetesen szigorú elvárások vannak, elsősorban magunkkal szemben, hogy a lótenyésztés és a lovastársadalom javát szolgáljuk, hiszen elődeink olyan mércét állítottak fel, amelyhez szeretnénk megfelelni és méltók maradni. Édes teher ez számunkra. Keményen kell dolgoznunk az eredményekért; nem könnyű, és sok időbe telik a siker elérése. És persze ehhez elengedhetetlen a nonprofit társaság valamennyi dolgozójának magas szakmai színvonala és elhivatottsága. Folyamatos készenlétet és elhivatottságot igényel, nap mint nap, így aki nem igazán szereti, annak nehéz lesz. Éreznünk kell tevékenységünk súlyát. A ménesbirtok történetének hosszú láncolatában nem lehetünk gyenge láncszemek.
A cikkben szereplő összes fotó Földházi Árpád alkotása.
Kapcsolódó cikkek:
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post A Hortobágy kincsei — Interjú Boros Sándorral, a Mátai Ménesbirtok vezetőjével appeared first on Magyar Konzervatív.
