A liberális-centrikus D66 kis híján megnyerhette volna a nagy vitákkal teli parlamenti választásokat Hollandiában, megszerezve a szavazatok 16,9 százalékát, több mint 99 százalékot beszámítva. Geert Wilders Szabadságpártja (PVV) mindössze 0,2 százalékponttal, 16,7 ponttal végzett a második helyen, jelentős támogatottságot veszítve a 2023-as választásokhoz képest, amikor a PVV lett a legnagyobb párt 23,5 százalékkal.
A választói részvétel továbbra is magas, nagyjából 78 százalékos, közel azonos 2023-as értékkel. Mind a PVV, mind a D66 körülbelül 1,7 millió szavazatot kapott a 16,6 milliós országban. Holland hírekvagyis mindegyik 26 helyet biztosítana a 150 tagú Tweede Kamerben. Ez jelentős visszaesést jelent a PVV számára, amely 2023-ban 37 mandátumot szerzett. 16,9 százalékával D66 lehet az első választási győztes a holland történelemben ilyen alacsony szavazati arány mellett.
A liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) az előrejelzések szerint a harmadik helyen végzett 22 mandátummal, míg Frans Timmermans GroenLinks–PvdA (Zöld–Baloldal–Munkáspárt szövetség) 20 mandátumot szerez, ami elmarad a várakozásoktól. Timmermans az eredmények nyomán lemondott. A Kereszténydemokrata Fellebbezés (CDA) az ötödik helyen végzett 18 mandátummal.
„A PVV élen akar állni a koalíciós tárgyalásokon, ha mi leszünk a legnagyobb párt” – írta Geert Wilders csütörtök reggel az X-en. Hangsúlyozta, hogy amíg nem erősítik meg a hivatalos eredményeket, pártja nem engedi, hogy a D66 koalíciós tárgyalásokat kezdjen. „Mindent megteszünk, hogy ezt megakadályozzuk” – fejezte be.
Martin Bosma, az Országgyűlés elnöke, a PVV országgyűlési képviselője csütörtökön azt mondta, nem kezdi meg a koalíciós folyamatot a végeredmény megerősítéséig. Ez a szám, beleértve a becslések szerint 90 000 külföldi szavazatot, csak hétfő estig lesz ismert. Tekintettel a parlament nagyfokú széttagoltságára, az elemzők hónapokig tartó tárgyalásokra számítanak a kormánykoalíció létrehozásához. Első lépésként ki kell nevezni a verkenner (cserkész), akinek az a feladata, hogy mind a 15 pártot kikérje, ki alakítsa a kormányt, és hajlandó-e csatlakozni hozzá.
Az elemzők egy széles „középső koalíció” megalakulására számítanak, amelyet a D66 vezet, és amelyhez csatlakozhat a VVD, a CDA és a GroenLinks–PvdA. Egy másik lehetséges eredmény egy mérsékelt, jobboldali koalíció a D66-tal, a VVD-vel és a CDA-val. A legtöbb nagy párt már kizárta a PVV-vel való együttműködést, így Wilders kormányalakítási esélyei rendkívül csekélyek.
Az előző kormány – a PVV-ből, a VVD-ből, a jobbközép Új Társadalmi Szerződésből (NSC) és a Farmerpártból (BBB) – júniusban bukott össze, miután a koalíciós partnerek elutasították Wilders tízpontos tervét az ellenőrizetlen tömeges migráció válságának kezelésére. A PVV átfogó reformokat követelt, beleértve a menedékkérelmek leállítását és a nagyszabású hazatelepítést. Amikor a partnerek elutasították, a PVV visszavonta minisztereit, ami a koalíció többségébe került, és a 150 fős képviselőházban megkövetelt 76 képviselői küszöb alá süllyedt. Schoof miniszterelnök ezt követően benyújtotta a kabinet lemondását, így a kormány a választásokig ügyvivői minőségben marad.
„Mind a lakhatási válságot, mind a jóléti rendszer költségnövekedését jelentősen befolyásolja a folytatódó illegális és tömeges migráció”
Ez jelentősen rontotta a párt hírnevét: az Ipsos júniusi közvélemény-kutatása szerint 61 százalék Wilderst és PVV-t tette felelőssé a kormány összeomlásáért, 60 százalék pedig egyetértett azzal, hogy Wilders saját érdekeit helyezi az ország érdekei fölé. A népszerűségvesztés mögött az elemzők egy másik okot említenek, hogy megváltozott a kampány legfontosabb prioritásai: a migrációról a lakhatásra és az egészségügyi költségek emelkedésére. A lakhatás 2023-ban is a legfontosabb kérdések közé tartozott, és a PVV vezette kormány ambiciózus programot dolgozott ki a válság kezelésére: évi 100 000 ház építését ígérte, és öt évre évi 1 milliárd eurót különített el lakásépítésre. A folyamat azonban bürokratikus, környezetvédelmi és jogi problémák miatt lelassult és elmaradt.
Eközben a D66 sikeresen ellopta a PVV platformját a migráció terén is. 2022-ben a párt liberális álláspontot képviselt a témában, azzal érvelve, hogy Hollandia a „Brexit-csapdába” esést kockáztatja azzal, hogy túlságosan korlátozza, és a menedékkérőkre vonatkozó szabályok lazítását szorgalmazta, hogy hamarabb dolgozhassanak és hozzájárulhassanak a munkaerőpiachoz. Most, mindössze három évvel később a párt azt állítja, hogy a holland menekültügyi rendszer megszakadt. A párt vezetője, Rob Jetten kijelentette, hogy a közvetlenül a holland határon benyújtott menedékkérelmeket a továbbiakban nem szabad elfogadni, és egy „kanadai modell” elfogadását szorgalmazta, amely szerint a menekültek Európa határain kívülről nyújtanak be kérelmet. Távol áll a Wilders által javasolt radikális reformtól, de látszólag elég szigorú ahhoz, hogy olyan szavazókat vonzzon, akik nem szimpatikusak Wilders kemény személyiségével és konfrontatív stílusával.
Nevezhetjük a D66-os váltást opportunizmusnak – vagy akár populizmusnak –, és hasonló fordulatot várhatunk a kormányban a migrációban, mint amit a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és Friedrich Merz Németországban végzett. Még ha a D66 valóban szigorítani akarná is a legjobb esetben is kétségesnek tűnő migrációs politikát, a lehetséges koalíciós partnereik a zöld-baloldali szövetségben ezt soha nem engednék meg. A lakhatási válságot és a jóléti rendszer költségnövekedését egyaránt jelentősen befolyásolja a folytatódó illegális és tömeges migráció: növeli a megfizethető lakások iránti keresletet, megemeli a bérleti és vételi árakat, meghosszabbítja a várólistákat, fokozza a versenyt az alacsonyabb és közepes jövedelmű háztartásokért. Ugyanakkor az, hogy a migránsok – gyakran kedvezőbb feltételek mellett és nagyobb állami támogatással, mint a hazai állampolgárok – használják az egészségügyi rendszert, tovább növelik a költségeket. És így a kör bezárul.
A PVV visszalépése az európai jobboldal számára is visszalépés. 2023 novemberében Geert Wilders pártja a hazafias mozgalmak kontinentális felemelkedésének élére állt. Andrej Babiš ANO-jának visszatérésével Csehországban a jobboldali pártok vezetik a közvélemény-kutatásokat Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban. Hollandia példája mégis azt mutatja, hogy a kormányra kerülés lehetett a feladat könnyebb része. Valódi változást elérni a nehezebb, még népi felhatalmazás mellett is.
Wilderst azért választották meg, hogy drasztikus reformokat folytasson a tömeges migrációval, valamint a holland társadalomra és jóléti rendszerre nehezedő nyomással kapcsolatban, de egy ilyen törékeny politikai ökoszisztémában az átalakuló változás megfoghatatlannak bizonyult, mivel a mainstream és progresszív erők, beleértve a médiát is, hatékonyan visszaszorították őket.
The post Jelentős hátránnyal végződnek a holland választások Geert Wilders PVV-je — Lessons to Learn appeared first on Magyar Konzervatív.
