A vezető tudósok és politikai döntéshozók Budapesten gyűltek össze az 5. geopolitikai csúcstalálkozóra, amelyet a Duna Intézet és a Heritage Alapítvány együtt szervezett, hogy foglalkozzon a kortárs társadalmak sürgető kérdéseivel és kihívásaival.
A szeptember 15 -i nyitónap második panelbeszélgetése során a résztvevők megvitatták, hogy a nemzetközi intézményizmus halott -e. A testületben Kovács Zoltán, a magyar miniszterelnöki hivatal nemzetközi kommunikációs és kapcsolatok titkára szerepelt; Eugene Kontorovich, a Heritage Alapítvány és a George Mason Egyetem; A Lex Libertas Ernst Roets ügyvezető igazgatója; Stefano Gennarini, a Család- és Emberi Jogi Központ; és a Urban Tiger Curtis Yarvin vezérigazgatója. A vitát a Duna Intézet Gergely Dobozi igazgatóhelyettese moderálta.
Zoltán Kovács hangsúlyozta, hogy a kormányzók számára a nemzetközi intézményizmus nem absztrakt kérdés. „A nemzetközi bíróságok filozófusai és bírái luxusnak nem állnak rendelkezésre közvetlen politikai következményekkel. A politika azonban más – mondta. Véleménye szerint a testület központi kérdésére adott válasz egy minősített igen volt: „A nemzetközi rend és az intézmények, amelyek célja annak fenntartása. Néhányan lassan irrelevánssá válnak, mások visszaéltek a rájuk bízott kompetenciákkal – vegye fel a Nemzetközi Büntetőbíróságot, vagy akár az Európai Uniót. ” Hangsúlyozta, hogy a szuverenitás továbbra is az alapvető kérdés: „A nemzetközi szervezeteknek nincs szuverenitása. A szuverenitás a nemzetállamokhoz tartozik, a 16. században megfogalmazva. ”
„A nemzetközi szervezeteknek nincs szuverenitásuk”
Eugene Kontorovich egyetértett azzal, hogy az úgynevezett „szabály-alapú rendet” rosszul definiáltnak és a kezdetektől fogva kudarcnak írta le. „Ha megvizsgálja a„ Nemzetközi szabályalapú sorrend ”irodalmat, akkor hosszú, egyértelmű bekezdéseket talál. Ez önmagában azt mutatja, hogy senki sem tudta, mi kell, hogy legyen – állította. Kiemelte az ENSZ képtelenségét, hogy valódi biztonságot biztosítson, megjegyezve, hogy ahelyett, hogy az államok közötti kapcsolatokra összpontosítana, ügynökségei „mélyen behatoltak a belügyekbe, például az oktatási politikába. Az eredmény egy tolakodó, bürokratikus rendszer, anélkül, hogy képes valós biztonságot biztosítani. És ez nem vonzó.
Ernst Roets élénk metaforát ajánlott fel szülőföldjéből Dél -Afrikából. Összehasonlítva a nemzetközi intézményességet a sebesült bivalyokkal, azt mondta: „Haldokló, de éppen azért, mert veszélyes. Váratlan, agresszív módon kicsapódik. Arra is figyelmeztette, hogy a felettesítő intézmények a központosítás ellenfeleit antidemokratikusként nevezik, és párhuzamokat húztak az Afrikaner elleni ellenzék és a magyar brüsszeli összecsapások között. „A megoldás a valódi közösségekben – a nemzeteinkben, az Isten által létrehozott – nem a mesterséges nemzetközi struktúrákban rejlik” – jelentette ki.
Stefano Gennarini, az Egyesült Nemzetek Szervezetének ügyvédjeként szerzett tapasztalata alapján figyelmeztette, hogy feltételezhető, hogy a nemzetközi intézmények összeomlanak. – Bürokratikusan virágzik. Az ENSZ Közgyűlése évente mintegy 350 határozatot fogad el, leginkább konszenzussal. Ezek az állásfoglalások egyre inkább behatolnak a belpolitikába – 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ha az ENSZ szövegei a „globális kormányzásról” beszélnek. Most igen – magyarázta. Gennarini számára az igazi probléma nem az intézmények, hanem az államok vonakodása a szuverenitásuk érvényesítésére. „Ha egyszerűen azt mondjuk, hogy„ az ENSZ -nek nincs legitimitása ”, és elmegyünk, mások – különösen az EU – lépnek be, finanszírozzák és nagyobb befolyást kapjanak” – figyelmeztette.
„A nemzetközi szervezetek elszámoltathatóság nélkül élnek túl”
A panellisták konvergáltak azzal az elképzeléssel, hogy a bürokrácia saját életét vette át. „Lépésről lépésre a szuverenitást jogi és félig manőverek révén távolítják el a tagállamoktól”-figyelmeztette Kovács, rámutatva az EU migráció, oltások és energia politikájára. Kontorovich hozzátette, hogy a nemzetközi szervezetek elszámoltathatóság nélkül élnek túl: „Folytathatják a működést, függetlenül attól, hogy teljesítik -e céljukat. Ez a veszélyük.
Zárásként Gennarini hangsúlyozta, hogy a nemzetközi intézmények összeomlása nem jelent stabilitást: „Ha a nemzetközi intézmények összeomlik, az alternatíva nem lesz békés vákuum – konfliktus lesz. Ez az oka annak, hogy az országoknak újra kell állítaniuk a szuverenitást és megreformálniuk ezeket a bürokráciákat. Egyedül egy ország nem teheti meg; koalíciókat igényel. Kovács egyetértett, figyelmeztetve a nemzeti döntéshozatal további eróziója ellen. Kontorovich felajánlotta a végső szót: „Végső soron egy politikai intézményt e kérdés alapján kell megítélni: Ha holnap eltűnik, akkor a világ észreveszi? Az ENSZ ma esetében a válasz valószínűleg nem. Ez mindent elmond a nemzetközi intézményizmus állapotáról.
A Globális Intézményizmus posztkockázatos végjátéka a Duna geopolitikai csúcstalálkozón vitatott először a magyar konzervatívról.
