Az elmúlt évtizedben a klímaváltozás a politikai napirend és a média egyik meghatározó témája volt. Manapság azonban egyre inkább háttérbe szorul – részben azért, mert politikailag megosztó témának tekintik: a közvélemény figyelmét a megélhetési költségek és az energiaárak emelkedése, valamint más, sürgetőbbnek tartott kérdések kötik le. A média figyelme időről időre felerősödik, például az ENSZ klímacsúcsán vagy a környezettudatossági napokon, de ezek a hullámok gyorsan alábbhagynak. Mi hajtja ezt a váltást, és mit jelent a gyengülő nyilvános klímabeszéd a globális cselekvés számára?
Növekvő hőség, csökkenő figyelem
Néhány évvel ezelőtt a klímaváltozás kérdése mindenütt jelen volt. 2021 októberében tetőzött a médiavisszhang, havonta körülbelül 1100 cikk jelent meg a témában a napilapokban Észak-Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában. A klímaváltozás központi szerepet játszott a politikai kampányokban, és 2020 és 2021 között közel 300 új klíma- és környezetvédelmi intézkedést vezettek be világszerte. 2022-ben több mint 2000 vállalat jelentett tudományosan megalapozott éghajlati célokat – ez több, mint az előző hét évben összesen.
Azóta azonban észrevehetően csökkent az éghajlati kérdések iránti közfigyelem és az ezek mögött meghúzódó politikai lendület. A Media and Climate Change Observatory (MeCCO) legfrissebb globális médiafigyelése szerint az éghajlattal kapcsolatos hírek száma 2025-ben 14 százalékkal csökkent az előző évhez képest, és 38 százalékkal maradt el a 2021-es csúcstól. 22 év mérései alapján 2025 összesítésben csak a tizedik helyen állt. A csökkenés különösen jelentős volt Észak-Amerikában, Európában, Afrikában és a Közel-Keleten, míg Ázsiában, Latin-Amerikában és a csendes-óceáni térségben mérsékeltebb volt a csökkenés. Az Egyesült Államokban 2021 és 2025 között csaknem kétharmadával esett vissza az éghajlattal kapcsolatos sajtóvisszhang.
Ez a tendencia annál is feltűnőbb, mert a mögöttes éghajlati mutatók tovább romlanak. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) megerősítette, hogy 2025 a három legmelegebb év közé tartozott. Ez közelebb viszi a világot a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os globális felmelegedési küszöb átlépéséhez – és potenciálisan fenntartásához –, amely felett jelentősen megnő a szélsőséges éghajlati hatások valószínűsége és várható súlyossága.
„Ez a tendencia annál is feltűnőbb, mert a mögöttes éghajlati mutatók tovább romlanak”
Az éghajlati kérdések iránti érdeklődés nem szűnt meg, de egyre nehezebb fenntartani. A Reuters Institute nyolc országra kiterjedő, 2025-ös tanulmánya megállapította, hogy az éghajlati hírek fogyasztása szorosan összefügg a társadalmi háttérrel, a politikai irányultsággal és azzal, hogy az emberek mennyire érzik magukat elárasztva a negatív hírek folyamatos áradata miatt. A jelentés hangsúlyozza, hogy sokan nem azért kerülik az éghajlati híreket, mert közömbösek, hanem azért, mert ismételten ki vannak téve olyan elbátortalanító narratíváknak, amelyek nem kínálnak egyértelmű cselekvési lehetőségeket. Ez idővel csökkentheti a nyilvánosság figyelmét és gyengítheti a politikai nyomásgyakorlás képességét. A megkérdezett országokban – köztük Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban – 2025-ben a válaszadók mindössze 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az előző héten találkozott az éghajlatváltozással kapcsolatos hírekkel, ami továbbra is a 2022 óta megfigyelhető csökkenő tendencia.
Hogyan halványult el az éghajlatváltozás a nyilvános diskurzusból
A politikában és a médiában folyamatos a verseny a figyelemért. Az elmúlt években az éghajlatváltozást gyakran beárnyékolták az olyan közvetlenebbnek vélt problémák, mint az infláció, az energiaárak emelkedése vagy a fegyveres konfliktusok. A MeCCO adatai azt mutatják, hogy a világjárvány idején a globális éghajlati lefedettség 59 százalékkal csökkent. Az Egyesült Államokban ezt a tendenciát a Washington Post elemzése is megerősítette: 2025-ben nemcsak a republikánusok és a média tárgyalt jóval kevesebbet a klímaváltozásról, de a Demokrata Párt kommunikációs prioritásai is markánsan eltolódtak. Csökkent az éghajlatváltozás említése, miközben az energia- és villamosenergia-költségek hangsúlyosabbá váltak a politikai üzenetekben.
A Gallup 2025-ös felmérése szerint az amerikaiak továbbra is aggódnak a globális felmelegedés miatt, de a téma a környezetvédelmi kérdések listájának legvégére csúszott. Hasonló elmozdulás figyelhető meg Európában is: bár a klímaváltozás társadalmi jelentősége nem tűnt el egyik napról a másikra, a lakossági prioritások láthatóan megváltoztak. A 2024-es Eurobarométer-felmérés megállapította, hogy a megélhetési költségek és az infláció továbbra is az egyik legnagyobb aggodalomra ad okot, miközben a környezeti és éghajlati problémák csökkentek az előző évekhez képest – mára csak az ötödik helyet foglalják el a napi gondok között.
Ez egy visszatérő problémára utal: a klímakommunikáció régóta túl elvont és összetett, gyakran nem igazodik a választók közvetlen tapasztalataihoz. A gazdasági nehézségek idején a klímaüzenetek könnyen kampánykockázattá válhatnak, különösen, ha nem kapcsolódnak a megélhetési, egészségügyi és biztonsági kérdésekhez. Ez megmagyarázza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos hírek iránti érdeklődés miért marad sokkal stabilabb a globális déli térség egyes részein – például Brazíliában vagy Indiában –, ahol a helyi média gyakran konkrét társadalmi és fejlesztési kérdéseken keresztül tárgyalja a klímaváltozást. Ezzel szemben a globális északon folyó erősen polarizált elméleti viták könnyen hírfáradtsághoz és apátiához vezethetnek.
„A klímakommunikáció régóta túl elvont és összetett, gyakran nem igazodik a választók közvetlen tapasztalataihoz”
Az éghajlati hírek iránti érdeklődés csökkenését a televíziós elérhetőség csökkenése is erősítette. A Reuters Institute adatai szerint 2022 óta mintegy 10 százalékponttal csökkent azoknak az 55 év felettieknek az aránya, akik heti rendszerességgel találkoznak éghajlattal kapcsolatos tartalommal. Ez a csoport hagyományosan a televízióra támaszkodott tájékoztatásért. Bár az online platformok és a közösségi média részben átvették ezt a szerepet, elérésük nem kompenzálta teljes mértékben a televíziós csatornák visszaszorulását. A kutatásból az is kiderül, hogy a politikusokba és a médiába vetett bizalom csökken, ami tovább gyengíti a klímabeszédet. Míg a tudósokba vetett bizalom továbbra is magas (átlagosan 71 százalék), a válaszadók csak körülbelül egyharmada tartja a politikai döntéshozókat a klímapolitika hiteles szereplőjének. A közösségi média és a hagyományos médiaplatformok – mint például a televízió, a rádió és a nyomtatott sajtó – gyakran a legalacsonyabb helyen állnak a bizalom szempontjából.
A médiafigyelem csökkenésének következményei
Az éghajlatváltozás láthatóságának csökkenése nem pusztán kommunikációs probléma, hanem politikai és gyakorlati következményei is vannak. Amikor a téma kikerül a médiából, a közvélemény kevésbé fogja azt sürgős problémaként érzékelni. Ez csökkenti politikai súlyát, ami viszont még kevesebb hírfigyelmet generál. Kialakul egy negatív spirál, melynek hatásai már a politikai döntéshozatalban és a vállalati kommunikációban is megmutatkoznak.
Tíz évvel a Párizsi Megállapodás elfogadása után 2025 várhatóan fordulópont lesz a globális éghajlat-politikai célok megvalósításában, de az előrehaladás végül korlátozott maradt. A Belém COP30 klímacsúcs végére mindössze 119 ország – az aláírók kevesebb mint kétharmada – nyújtott be új vagy frissített nemzeti szintű hozzájárulást (NDC). A London School of Economics Klímaváltozással és Környezetvédelmi Kutatóintézetének Grantham Kutatóintézetének adatai szerint 2024-ben kevesebb mint 50 új klíma- és környezetvédelmi szabályozást fogadtak el világszerte, ami éles ellentétben áll a korábbi évek heves jogszabályi hullámával. A vállalati szektorban is enyhül a nyomás: egyre kevesebb cég hangsúlyozza nyilvánosan a nettó nulla célokat, és az ESG-re való hivatkozások a vállalati eredménykihívásokban a 2021-es csúcs körülbelül egyharmadára csökkentek.
Ugyanakkor az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések társadalmi támogatottsága továbbra is kiemelkedően magas. Közel 130 000 fő részvételével készült reprezentatív felmérés ben jelent meg Természet éghajlatváltozás 2024-ben a válaszadók 89 százaléka úgy gondolja, hogy saját kormányának többet kellene tennie a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A felmérés által érintett 125 ország a globális CO₂-kibocsátás nagyjából 96 százalékáért felelős. Több tanulmány is felhívja a figyelmet erre a „csendes többség” problémára: sokan támogatják az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket világszerte, de azt feltételezik, hogy kisebbségi nézetet képviselnek, ezért nyilvánosan ritkán hangoztatják véleményüket, ami viszont kisebb politikai nyomást gyakorol a döntéshozókra.
A média kulcsszerepet játszhat a többségi álláspont láthatóvá tételében, és ezáltal a kollektív cselekvés lendületének helyreállításában. Az éghajlatváltozás újra a figyelem középpontjába kerülhet, ha az absztrakt jelentést a mindennapi élethez kapcsolódó gyakorlati elemzések váltják fel. A pozitív megfogalmazás és a ténylegesen működő példák bemutatása segíthet a bizonytalanságot az önrendelkezés érzésévé, a passzivitást pedig részvételsé alakítani.
The post A néma többség paradoxona: Miért halványult el a klímaváltozás a nyilvános vitából appeared first on Magyar Konzervatív.
