1990 elején, amikor a Szovjetunió kivonult Közép-Európából, és megindult a demokratikus átmenet a szocializmusból, mindenki optimista volt.
A terv az volt, hogy Magyarország lebontja a kommunizmust, kikergeti a szovjeteket és akkor minden rendben lesz. Jönne a piacgazdaság, virágozna a szabadság, és a társadalom aranykorába érkezne.
Természetesen ez nem történt meg. Közvetlenül a demokratikus kormány megalakulása és a politikai szezon kezdete után, 1990 őszén beütött a válság.
Október 25-én megkezdték a közlekedési munkások a főbb országutak, valamint Budapest központi sztrádáinak blokádját.
Az ő igényük? A kormány hirtelen üzemanyagár-emeléseinek megfordítása.
A csatavonalak egyértelműek voltak, a konfliktus pedig klasszikus. Magyarországnak le kellett bontania a kommunizmust abban az értelemben, hogy eldobja a mesterséges üzemanyagár-rendszert, amely deformálta a gazdaságot és túlterhelte a költségvetést. A közlekedési munkások azonban ezzel a valósággal szembesülve a nemzet szállításának totális letartóztatásával próbálták meghódítani a kormányt.
A gazdasági liberalizáció elmaradt, és végül a jobbközépnek az 1994-es választásokba került.
Még mindig dúlnak a viták a Demokratikus Magyarország első nagy válságáról. Ezek többsége a nemzeti politikai erők szerepe és tervei köré összpontosul. Például a kormány katonaságot akart bevetni a tüntetők felszámolására? Ahogyan azt a 2023-as film helyesen ábrázolja Blokáda gyorsan félbemaradt terv az volt, hogy a katonai mérnökök elszállítják a járműveket, és – ahogy Raffay Ernő akkori honvédelmi államtitkár-helyettes állította – egy ideiglenes hidat telepítenek és tartanak nyitva Budapest északi felől.
További viták a liberális SZDSZ által támogatott Göncz Árpád elnök szerepéről szólnak. Göncz főparancsnoki posztjára hivatkozva blokkolta a honvédség katonai járművek használatát a tüntetők autói ellen, amit aztán az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített.
A blokád alatti kormánypárti tüntetők azt állították, hogy valójában a liberális SZDSZ puccsáról van szó. A válságnak a liberális csoportok általi politikai célokra való felhasználása a jobbközépen sokak számára még mindig fájó kérdés, és az egyik, bár már halványuló kiindulópontja a politikai csoportok között még mindig tartó viszálynak.
Van azonban egy dimenzió, amelyet továbbra sem vizsgálnak meg, de a válság súlyosságának fényében értékes betekintést nyújt abba, hogy a nemzetközi események milyen mélyrehatóan érinthetik a kis államokat – gyakran anélkül, hogy ezek az államok teljesen felfognák a mögöttes okokat.
A szóban forgó elem természetesen az olaj.
Magyarország az 1970-es évekre teljesen beágyazódott a szovjet energiaellátó rendszerbe. A kommunista szuperhatalom viszonylag olcsó üzemanyagot szállítana vazallusainak, ami szó szerint a blokk kitermelő iparához láncolta őket, kulcsot adva a Kreml urainak az ellenőrzésükhöz.
Akkor glasnost megérkezett. Az oroszok olyan gyorsan sürgették a reformot, hogy az ortodox kommunista országok, így Honecker NDK-ja és Ceaușescu Románia is elkezdtek sodródni az oroszellenes retorikába, mert nem voltak készek a kommunista központ által most szorgalmazott demokratikus reformok befogadására.
1989. október 25-én Mihail Gorbacsov világossá tette, hogy a Brezsnyev-doktrína többé nem érvényesül, ami az ortodox kommunista pártokat a közmondásos farkasok elé sodorta. A többi már történelem volt.
A szovjet elnyomás anyagi valósága azonban megmaradt. Az egyik a vazallus államokon állomásozó hatalmas katonai jelenlét volt; a másik az energiaellátás kérdése volt. A kulcsfontosságú dilemma az volt, hogyan működhet ez a rendszer egy új és kipróbálatlan rendben – olyanban, ahol a Szovjetunió még létezett, de a csővezeték másik végén lévő országok demokratikussá váltak.
Paradox helyzet volt, és a kis államok egy medvével játszottak, amely még mindig képes volt eltörölni őket egy mancsával. Antall József 1990 júniusában javasolta a Varsói Szerződés felbomlását, miközben Magyarország energiaellátásának kulcsa továbbra is a Kreml kezében volt.
1990 végén, amikor Kelet-Európa demokratizálódott, Moszkvában már féltek az ortodox kommunisták ellenreakcióitól. 1990 végére ez lassan megvalósult. Moszkva húzni kezdte a pórázt a lassan a függetlenség felé közeledő balti országokon, míg a már független Kelet-Európában lassan megfojtotta az orosz olajellátást. A csökkenést a fogyasztás mérséklésével akarták kezelni, állami módszer az árak emelése volt
„Magyarország a történelem egy átmeneti pillanatának változó erői közé került”
A helyzetet csak rontotta a nemzetközi gazdaság súlyos helyzete. Augusztus 2-án Szaddám Husszein megtámadta Kuvaitot, aminek eredményeként nagykereskedelmi olajembargót vezettek be Irak ellen. A globális kínálat mennyiségi értelemben nem szűnt meg, de a könnyen feldolgozható, könnyű iraki és kuvaiti olaj eltűnt.
Magyarország a történelem egy átmeneti pillanatának változó erői közé került. Egyrészt Moszkva igyekezett ragaszkodni fogyatkozó hatalmához, miközben anyagilag felkészült a birodalmat követő jövőre. Másrészt az Egyesült Államok, amely újonnan gátlástalanná vált globális szerepében, a periférián lévő „gazember állam” szabályozására összpontosított.
Miért nem bírta jobban? Az Egyesült Államok és Franciaország intézkedéseket vezetett be a kiskereskedelmi árak növekedésének megfékezésére. De egy dolog volt, hogy a nagy gazdasági hatalmak ultimátumokat állítottak a piaci szereplőknek, és egészen más a kis, nyitott gazdaságok számára, amelyek átmenetük során a globális piaci erők jóindulatától függtek. Az ultimátumok elzárták volna a kínálatot, miközben az ártámogatások pénzügyileg fenntarthatatlanok voltak.
A taxisoknak végül 12 forint/liter kompenzációt ajánlottak fel a benzinköltség enyhítésére. A kormány kénytelen volt kavarni a túlköltekezéssel, ami végül egyenesen a Bokros Lajos és az új szocialista-liberális kormány 1995-ös gazdasági reformcsomagjának „keserű pirulájához” vezetett, ami hatalmas állami kiadáscsökkentést eredményezett.
A Demokratikus Magyarország az energiaválság kellős közepén született. Nem meglepő, hogy a folyamatos és megfizethető földgáz-, benzin- és villamosenergia-ellátás biztosítása mindenkor elengedhetetlen. Budapest mélyen beágyazott szorongása a modern társadalom mentőövének kifulladása: Magyarország jelenlegi és jövőbeli szövetségesei számára elengedhetetlen, hogy olyan üzletet kínáljanak az országnak, ahol az energia elérhető és megfizethető.
:
The post The Cabbie-blokád, 35 év múlva appeared first on Magyar Konzervatív.
