Magyarország múltja, jelen és a jövő az űrben csütörtökön jött össze Budapesten, ahol a magyar születésű űrutazó, Charles Simonyi, a veterán űrhajós, Bertalan Farkas, valamint a Tibor Kapu és a Gyula Csernyi kutatók csatlakoztak a Hunor Hunor Magyar űrhajós programja és a Budapest Műszaki Egyetemen. A hangszórók tükrözték az űrrepülés fejlődését, annak kihívásait és azt, hogy mi áll előttünk az emberiség számára a pályán.
Bertalan Farkas, aki 1980-ban repült a Soyuz-36 fedélzetére, mint Magyarország első űrhajós, emlékeztetett arra, hogy miként lépett be a szovjet űrprogramba vadászpilótaként. A 240 jelölt közül 95 önként jelentkezett, és csak négy továbbfejlesztett a Star City edzésére. Küldetése nagymértékben a fizikára, a gyártási technológiákra és a távérzékelési kísérletekre összpontosított, ideértve a magyar pille -dosiméterrel végzett munkát, amely az űrállomások fedélzetén mért sugárzási szinteket mérte, és azóta fejlettebb, tömörítő eszközökhöz adaptálták.
Charles Simonyi, a magyar születésű szoftverfejlesztő és az üzletember, aki 2007-ben és 2009-ben a Nemzetközi Űrállomást, mint űr turistát látogatott meg, beszélt tapasztalatairól. Hangsúlyozta, hogy az űr turisták ugyanolyan képzésen mentek keresztül, mint az űrhajósok. Második útja, megjegyezte, különösen kifizetődő volt, mivel jobban felkészült és képes volt részt venni a biológiai kísérletekben, ideértve azt is, hogy a saját szívbetegségének mikrogravitációjában hogyan reagált. A súlytalanságot pihentetőnek és fizikailag igényesnek írta le, megjegyezve, hogy a hátfájás az űrhajósok közel univerzális élménye.
Tibor Kapu, aki az Axiom Space AX-4 misszióján repült az év elején, ellentmondott az 1980-as űrrepülőknek a mai napokkal. Míg az űrhajókat egyszer manuálisan vezették, addig a modern rendszerek önállóan indulnak és leszállnak, bár a kézi beavatkozás továbbra is lehetséges. Hangsúlyozta, hogy az űrhajósok most felkészülnek az űrben tartó hosszú távú tartózkodásra, új kihívásokkal szembesülve és a tudományos feladatok szélesebb körének elvégzésével. Az AX-4 során 25 kísérletet végzett biológia, alapvető fizika és anyagtudomány területén.
„A súlytalanságot pihentetőnek és fizikailag igényesnek írta le”
Gyula Cserényi, a Kapu Hunor programban tartott biztonsági mentése elmagyarázta, hogy az űrhajósok kiválasztása is megváltozott. A korábbi évtizedekben a vadászpilótákat választották azért, mert képesek voltak az űrhajó kézi ellenőrzésére. Manapság az űrhajósokat úgy értékelik, hogy képesek multidiszciplináris kutatás elvégzésére az ISS fedélzetén. A Föld Kapu támogatásával Cserényi a misszióvezérléssel dolgozott a houstoni kísérletek összehangolására és az űrhajós időpontjának optimalizálásában az állomás fedélzetén.
A vita nemcsak a technológia gyors fejlődését rávilágította, hanem Magyarország folyamatos hozzájárulását is a globális űrkutatáshoz. Simonyi bizalmát fejezte ki amiatt, hogy a technológia fejlődésével az űrhajósok száma világszerte exponenciálisan növekszik, növelve az emberiség űrben való jelenlétét. A testület előtt Simonyi előadást tartott karrierje és űrrepüléseinek meghatározó pillanatairól is, tükrözve a Föld elhagyásának személyes és tudományos dimenzióit.
A Budapest utáni testület megvitatja Magyarország szerepét az űrkutatás következő korszakában, először a magyar konzervatívon jelent meg.
