Felnőtt életemben kétszer jártam Budapesten, mielőtt ideköltöztem idén nyáron. Minden alkalommal megdöbbentett az utcákat szegélyező csodálatos birodalmi építészet. Olyan érzés, mintha az ember még mindig egy birodalmi városban lenne, mint valamivel több mint egy évszázaddal ezelőtt.
A legtöbb európai országtól eltérően Magyarország és Budapest sajátos utat választott a városfejlesztésben és a kulturális megőrzésben. Naponta veszem észre ezt a Duna Intézethez vezető buszról sétálva, elhaladva a Vár, a József főhercegi palota és a Vöröskereszt székháza mellett. Ugyanez a benyomást kelt a Parlament közelében tett esti séták során is: mély büszkeség a történelem és a kultúra iránt, de egyértelmű politikai prioritás is egy olyan területen, ahol Magyarország úttörő – a szépségpolitikában, különösen az építészetben.
Tóth-Bíró Zsófia három éve írt ben magyar konzervatív hogy a magyar építészet „nem éppen világhírű”. Ez meglep, hogy a belvárosban élek és a Várnegyedben dolgozom. Cikke emlékeztetett arra, hogy a Halászbástya és a Mátyás-templom érintetlen állapota nem véletlen.
A második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése óta elindította az író által „a magyar építészet reneszánszának” nevezett eseményt, a Várhegyen a 2014-ben induló Hauszmann-programmal, amely a kerület nagy 19. századi építészéről kapta a nevét.
„Eltérően a legtöbb európai országtól, Magyarország és Budapest sajátos utat választott a városfejlesztésben és a kulturális megőrzésben”
Budapesten nemcsak az épületek szép felépítésén és felújításán dolgoztak a magyarok, hanem a modernista behatolások eltávolításán is, teret nyerve a szépségnek.
A Bloomberg egyik cikke azt sugallja, hogy ez egy olyan projekt, amellyel Orbán „nyomot hagy” a fővárosban. Számomra úgy tűnik, hogy előre látott valamit, amit a nyugati elit kihagyott. A politikai irányzatok, akárcsak maga az idő, változnak. Ezúttal minden eddiginél tradicionálisabbá válik az építészetben.
Erre jó példát találok otthon, Svédországban. Minden eddiginél népszerűbb, hogy a politikusok azon versengenek, hogy kik akar a legszebbet építeni. Egészen a közelmúltig építészek és hivatalnokok versengtek ehelyett, hogy városaikat modernista és posztmodern tömbökkel csúfítsák el. Az 1960-as évektől a külvárosok tele vannak ilyen sebekkel, de Stockholm is az: az olyan épületek, mint a Läkarhuset az Odenplannál, a Norra Tornen és az Arkitekturskolan, szembetűnő behatolást jelentenek az egyébként klasszikus környezetben.
Most minden párt 180 fokos fordulatot tett a kérdésben. A mérsékeltek Staffanstorpban 2016-ban, Jakribourgban építettek, idén nyártól pedig még a szociáldemokraták is kimentek, és azt mondták, neotradicionális építészetű épületekben szeretnének építeni.
Persze Stockholm továbbra is Európa és a világ egyik legszebb fővárosa, kétségtelenül az egyik legtisztább, de az építészek és politikusok régóta mindent megtesznek, hogy a lehető legrondább legyen.
Ez a tendencia Svédországban is erősödött. Szerencsére a funkcionalizmussal, a brutalizmussal és a posztmodern építészettel szembeni ellenállás mindenhol egyre nagyobb lendületet kap. Ennek leghíresebb újonnan megfogalmazott példája Donald Trump és az elnök „A gyönyörű szövetségi polgári építészet népszerűsítése” című végrehajtási rendelete az Egyesült Államok szövetségi épületeire vonatkozóan.
Más híres projektek is zajlottak Európa-szerte, mielőtt Trump kivette volna a részét az európai szépségstandardokért vívott csatából: a második világháború után Drezdát a háború előtti állapotra építették újjá. III. Károly királynak még mielőtt király lett volna, saját kisállatprojektje volt, a dél-angliai Poundbury, Léon Krier építésszel együttműködve, amely egy hagyományos építészeti stílusban kialakított kis várost hozott létre.
Drezda és Poundbury is jóval korábban indult, mint a budapesti Hauszmann projekt; mindkettő csak a 21. században fejeződött be.
A magvak, amelyeket a közvéleményben el lehetett volna ültetni, egyértelműen nem onnan találtak utat.
A közhangulat változása biztosan máshonnan jött. A közösségi oldal az biztos, hogy egy dolog, de nem ismerek senkit, aki járt volna akár Poundburyben, akár Drezdában (bár ez utóbbi nem egy különös utazási célpont), aki képeket osztana meg.
Azonban a legtöbb ember, akit ismerek, valóban járt Budapesten. Az utazásnak és a közösségi médiának megvannak a hibái, de nyilvánvalóan jót tettek itt.
Az utazásnak és a közösségi médiának megvannak a hibái, de ebben az esetben kiegészítették egymást. Svédországra gondolok Arkitektupproret (Építészeti felkelés), immár közel 100 000 online követővel. A szép és csúnya épületek egyszerű összehasonlításával terjesztik a figyelmet, köztük számos budapesti példát. Az új stockholmi kerületekről szóló vírusos „séta-sültjeik” többször is elterjedtek belföldön.
Legnagyobb sikerük az volt, hogy megmutatták, a politika valójában „csak intézhet dolgokat”. A Fidesz-kormány ezt bizonyítja. Minden Budapestre látogató látja, és ösztönösen ehhez méri saját városát.
Így Mi különbözteti meg Magyarországot Svédországtól, Nagy-Britanniától vagy az Egyesült Államoktól?
Először is a kommunizmus. Vagy inkább hiánya Nyugat-Európa nagy részén. A magyarok tudják, mi veszett el és mit nyert vissza 1989 után, amikor Budapest újra megnyílt a világ előtt, és most kezd újra kozmopolitává válni, megőrizve 19. századi gyökereit.
Másodszor a hit. Nyugat-Európával ellentétben Magyarország továbbra is erős keresztény identitást hordoz. Vallás nélkül a transzcendentális dolgokba – az igazságba, a szépségbe és a jóságba – vetett hit alábbhagy.
Ugyanakkor nem mindenki, aki az utcán sétál, sem filozófus, sem teológus, ezért ez az érv még nem kielégítő. Ez azonban még mindig igazodik a kommunizmus magyarázatához. Eközben Nyugat-Európában nem volt kommunizmus, de még így is masszívan elveszítettük a hitet és a keresztény identitást.
Lehet, hogy ez a mögöttes ok vagy sem, de hadd mondjam el: Nyilvánvalóan többszörösen bebizonyosodott, hogy az emberek természetes vonzalmat mutatnak a hagyományos építészet iránt. Zsigereinkben érezzük, hogy bizonyos épületek szépek; ezért most már láthatjuk, hogy a szépség az igazság – mivel igaz, az Ön figyelmét is felkelti.
Ezért terjed az ilyen építészet a közösségi médiában, ezért utaznak az emberek megnézni, és ezért testesíti meg Budapest ma a szépség reneszánszát.
Sőt, végre, ezért az európaiak ismét nyomást gyakorolhatnak kormányaikra, hogy történelmileg nagy városainkat ismét széppé tegyék.
The post A budapesti építészeti reneszánsz: elmélkedések az európai szépségről appeared first on Magyar Konzervatív.
