Második alkalommal rendezték meg március 31. és április 1. között Budapesten a Családalapítás és Jövő Konferenciát, a konzervatív szakemberek, politikai döntéshozók és értelmiségiek kétnapos találkozóját, amely egy stabil és virágzó civilizáció alapjait vitatja meg.
A budapesti székhelyű Danube Institute agytröszt házigazdája, a nagy horderejű csúcstalálkozó első napját Christopher Landau amerikai külügyminiszter-helyettes nyitotta meg videoüzenetben, aki először köszönetet mondott a szervezőknek, hogy lehetővé tették a rendezvényt. „Egyértelműség és bátorság kell az ilyen kérdések megvitatásához” – mondta, és a migrációt és a születési arányszám csökkenését „egzisztenciális fenyegetésként” azonosította az Atlanti-óceán mindkét partján élő társadalmakra. Arra figyelmeztetett, hogy erős családok nélkül a társadalmak elveszíthetik „akaratukat, hogy megvédjék azokat az intézményeket, amelyek továbbvittek minket”, hozzátéve, hogy „az a nemzet, amely gyengíti a családot, önmagát gyengíti”.
Marco Rubio amerikai külügyminiszterre hivatkozva Landau hangsúlyozta, hogy „az erős családok nélkülözhetetlenek minden nemzet hosszú távú vitalitásához és biztonságához”, összekapcsolva ezt az elvet az „Amerika elsőként” megközelítéssel, amely a családokat kívánja visszahelyezni a politikaalkotás középpontjába, miközben elutasítja az általa „globális illúziókat” nevezetteket. Kiemelte a „Magyarországhoz hasonló bátor országokkal” való együttműködés fontosságát is, úgy érvelve, hogy a hagyomány „nem teher, hanem örökség, amelyre büszkének lehetünk”, és hogy „a család az, ahol a nép emlékezik arra, hogy kicsoda és mi vár ránk”.
Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök vitaindító beszéde a demográfiai hanyatlás és a migráció kapcsolatára összpontosított, és azzal érvelt, hogy a nyugati társadalmak egyre inkább helyettesítik egymást. „Mi lehet nagyobb probléma, mint a népesedéspolitika?” – kérdezte, figyelmeztetve, hogy „minden nyugati ország egzisztenciális válságban van”.
Abbott rámutatott a tartósan alacsony termékenységi rátákra a fejlett világban, megjegyezve, hogy „Franciaország, az Egyesült Államok és Ausztrália 1,6 körül áll; Nagy-Britannia 1,55-nél; Olaszország 1,2; Spanyolország pedig 1,1′. Míg Magyarország célzott családpolitikával átmenetileg emelte születési rátáját, megjegyezte, hogy az „1,3 körülire esett vissza”, ami arra utal, hogy „a társadalmi morál ugyanolyan fontos, mint a gazdasági ösztönzők”.
„A Nyugat nagy részén a migráció egyre inkább felváltja a gyermekvállalást”
Ugyanakkor – érvelt – a migráció soha nem látott mértéket ért el. „Nyugat nagy részén a migráció egyre inkább felváltja a gyermekvállalást” – mondta Abbott, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Ausztráliában az elmúlt években meredeken emelkedett a nettó migráció. Elismerve, hogy a migráció gazdasági és kulturális előnyökkel járhat, figyelmeztetett arra, hogy a nagyarányú bevándorlás a multikulturalizmussal párosulva azzal a kockázattal jár, hogy „a törzsek nemzete jön létre”, és aláássa a társadalmi kohéziót.
„Az önmagadba, a családodba, az országodba és a kultúrádba vetett hit legnagyobb tette, ha gyermekvállalással keresed a megújulást” – mondta Abbott, és arra a következtetésre jutott, hogy „a legjobb migránsok a saját gyermekeink”.
A konferencia első panelbeszélgetése „Az örökség konzervatív víziói” címmel azt vizsgálta, hogy a kulturális örökség hogyan alakítja a demográfiai és társadalmi eredményeket. Pálfalvi Noémi, a Duna Intézet vezérigazgató-tanácsadója által moderált panelen Abbott úr volt látható; Habsburg Eduard a Duna Intézetben kitüntetett vendégmunkatárs; a Duna Intézet ügyvezető igazgatója Kiss István; és a B Kenneth Simon Center for American Studies igazgatója a The Heritage Foundation Scott Yenornál.
A felszólalók hangsúlyozták a család, a hit és a nemzeti identitás központi szerepét a nyugati társadalmak fenntartásában. Kiss István amellett érvelt, hogy „a családok a társadalmak sarokköve”, és kiemelte Magyarország politikai megközelítését, megjegyezve, hogy az ország GDP-jének mintegy 5 százalékát költi családtámogatási intézkedésekre. „A magyar tapasztalatokból való tanulás más országok számára is hasznos lehet” – tette hozzá.
Habsburg Eduard hangsúlyozta Magyarország nemzetközi hírnevét ezen a téren, és kijelentette, hogy „a nyugati világban mindenki tudja, hogy Magyarország a családokért áll”. Arra azonban figyelmeztetett, hogy a család intézményére egyre nagyobb nyomás nehezedik, és azzal érvelt, hogy „ha nem ismerjük a gyökereinket, könnyen elveszíthetjük önmagunkat”.
Tony Abbott, visszatérve a kulturális folytonosság témájához, úgy érvelt, hogy „minden kultúrának vagy nemzetnek, amely virágozni akar, ismernie kell a történelmét”, ugyanakkor bírálta azt is, amit a Nyugat egyes részein növekvő vonakodásként jellemez a nemzeti örökség befogadása iránt. „A történelem iránti szégyenérzet az angolszász világban nem segít megőrizni a kulturális örökséget” – mondta, és arra buzdította a társadalmakat, hogy „egyenesen, büszkén állva” szerezzék vissza múltjukat. Hozzátette, hogy míg a kormányok anyagilag támogathatják a családokat, addig „a kormány adhat pénzt, de szeretetet nem”.
Scott Yenor leírta a hagyomány és a modern társadalmi valóság összeegyeztetésének kihívását. „Az örökség kérdése rendkívül bonyolult” – mondta, rámutatva az örökölt hagyományok megőrzésének és a megkopottak újjáépítésének nehézségeire. A kérdést a Budai Vár felújításához hasonlítva úgy érvelt, hogy a társadalmaknak meg kell találniuk a módját annak, hogy „a családokat olyannak állítsák vissza, amilyenek a múltban voltak”, miközben foglalkoznak az elmúlt évtizedek „rossz örökségével”.
Yenor azt is megjegyezte, hogy az amerikai konzervatív mozgalom egyes részei egyre inkább Magyarországra tekintenek politikai modellként. „Az Örökség Alapítvány munkája nagy része a magyar politikák amerikai kontextusban történő megvalósításán alapul” – mondta, hozzátéve, hogy a vállalkozásoknak is van szerepük a családalapítás támogatásában.
The post A Budapesti Családalapítási Csúcs bizonytalan civilizációs jövőre figyelmeztet appeared first on Magyar Konzervatív.
