A hazai bankpiacon egyre többen számolnak azzal, hogy a készpénzhez jutás feltételei gyorsan változnak. Néhány nyári pilot, erősödő költségnyomás és meredek digitális terjedés együtt olyan pályát rajzol, ahol a készpénz szerepe már nem magától értetődő. A kérdés nem pusztán technikai: társadalmi, területi és bizalmi dimenziói is vannak.
Miért fogynak a gépek?
A bankok szerint az ATM-ek fenntartása drága. Növekedtek a szállítási és biztosítási díjak, az üzemeltetési szerződések indexálódtak, és a készpénzlogisztika munkaerőhiánnyal küzd. Egy nagybank beszerzési vezetője így fogalmazott: „Az ATM nem doboz, hanem komplett ellátási lánc, napi készpénz-kitettséggel.”
A tranzakciók egyre nagyobb része terelődik kártyás vagy mobilos irányba. Ha csökken a felhasználás, gépenként kevesebb bevétel jut a fix költségekre. A ritkán használt automaták így elsőként kerülnek sorra.
Digitális fizetés: lendület és határok
A QR-kódos, NFC-s és digitális pénztárcák valóban megkönnyítették a mindennapokat. A kisboltok POS-ellátottsága javult, a közműszámlák online rendezése általánossá vált. A lakosság egy része már nem emlékszik, mikor vett fel utoljára készpénzt.
De fontos árnyalat: a digitális ökoszisztéma sérülékeny. „A kiberkockázat nem hipotézis. Elég egy széleskörű szolgáltatáskiesés, és a lakosság azonnal készpénz után nyúlna” – mondja egy infrastruktúra-szakértő. A redundancia tehát nem luxus, hanem biztonsági szelep.
Vidék és sebezhetőség
Budapesten és a megyeszékhelyeken kevésbé fájna a ritkítás. Vidéken más a helyzet. Ott, ahol a legközelebbi bankfiók 30–40 percre van, az ATM eltűnése több, mint kényelmetlenség: hozzáférési kérdés.
Az idősebb korosztály, a készpénzes bérben vagy alkalmi munkából élők, valamint a turizmusból élő szezonális települések különösen érzékenyek. A posta- és bolti készpénzfelvétel segíthet, de nem mindig olcsó, és nem mindenhol elérhető.
Mit mondanak a bankok?
A bankok sem egységesek. Egy univerzális bank vezetője szerint „Nem akarunk készpénzmentes sokkot okozni.” Egy másik szereplő úgy látja: „A hálózat fenntarthatatlan jelen formájában; az ügyfelek döntő többsége elektronikusan fizet.” Közben a kisebb intézmények a közös infrastruktúra felé kacsintanak: „A skálázható, megosztott ATM-hálózat a ráció.”
Három modell: merre tovább?
Az alábbi egyszerű összevetés mutatja a leginkább tárgyalt irányokat.
| Modell | Előnyök | Hátrányok | Időhorizont |
|---|---|---|---|
| Bankonkénti fenntartás | Teljes kontroll, márkaélmény | Magas költség, párhuzamos kapacitások | Rövid táv |
| Közös, megosztott hálózat | Költségmegosztás, jobb lefedettség | Bonyolult irányítás, díjmegosztási vita | Közép táv |
| Jelentős visszavonulás + POS | Költségcsökkentés, digitális ösztönzés | Hozzáférési rések, társadalmi ellenállás | Közép–hossz |
Egy regionális bank így foglalta össze: „A közös modellben hiszünk, feltéve, hogy a szabályozás tiszta és az ösztönzők kiegyensúlyozottak.”
Szabályozói pálya
A jegybank eddig következetesen támogatta a tranzakciós díjak csökkentését és a digitális pénzügyi bevonódást. Iparági várakozás, hogy felléphet a vidék ellátásbiztonsága érdekében: minimum lefedettségi térképek, célzott támogatások, vagy a készpénzfelvétel kereskedelmi elfogadóhelyeken történő kiterjesztése. A kormányzati oldal számára a költségvetési fegyelem és a társadalmi nyugalom egyaránt szempont.
A kereskedői szerep újraszínezése
Ha fogynak a gépek, felértékelődnek a bolti készpénzszolgáltatások. A vásárlással egybekötött készpénzfelvétel már több helyen működik, de a tranzakciós díjak, a limit és a készpénzkezelési kockázat kulcstényező. A kereskedők akkor nyitottak, ha a pénzügyi ösztönzők egyensúlyt hoznak a terheléssel.
Ügyfélperspektíva: mit tehetünk most?
-
- Ellenőrizzük a saját bankunk díjcsomagját, az ingyenes készpénzfelvételi kereteket és a bolti opciókat, és építsünk be egy kis mozgásteret váratlan kiesésekre.
Forgatókönyvek 2026-ig
Reális, hogy a „láthatatlan” ritkítás megy tovább: a legdrágább, legkevesebbet használt gépek eltűnnek, miközben a nagy forgalmú pontokon marad az ellátás. Ezzel párhuzamosan megjelenhet néhány, több bank által közösen használt, neutrális márkájú hálózat.
Egy pénzforgalmi szakértő így látja: „A készpénz nem ellenség, hanem opció. A cél az, hogy ez az opció minden régióban elérhető maradjon, még ha nem is sarkonként.”
A lakosság bizalmát az fogja fenntartani, ha a digitális rendszerek megbízhatósága nő, a kiesések kommunikációja korrekt, és a készpénzhez jutás nem válik kiváltsággá. A bankok számára a kérdés a tempó és a koreográfia: mennyire gyorsan, mennyire együtt, és milyen védőhálóval.
Végső soron a stratégia nem csupán költségoptimalizálás. A hozzáférés, a biztonság és a választás szabadsága együtt adja a pénzügyi rendszer legitimációját. Ha ezek közül bármelyiket a társadalom úgy érzékeli, hogy gyengül, a változás ára hirtelen sokkal magasabb lehet, mint bármely megtakarított üzemeltetési költség.
