Hajnali párában, mikor az Alföld még a földből felszálló pára leheletét viseli, a templomtorony fölötti oszlopon megmozdul valami. A hosszú, fekete szárnyak kinyílnak, és a falu fölött felhangzik a jól ismert csőrkopogás. A gyerekek már tudják: megjöttek. Nem sietnek, nem késnek – ők azok, akik évről évre ugyanarra a drótra, ugyanarra a kosárra találnak vissza.
A házak udvarai újra a türelem és a hűség csendes ünnepévé válnak. A kút mellett kimosott szőnyegek a napon száradnak, a földeken lassan megindul a traktor. Fönn pedig két fehér madár épít, javít, rendez – mintha a tavasz puszta létezése volna a munkájuk.
Egy falu ritmusa a szárnyakhoz igazítva
A naptárban ez nem ünnepnap, mégis mindenki számon tartja. A boltban a pult mögül rákérdeznek: “Láttad már őket?” A kisiskolások rajzversenyt hirdetnek, a kántor a mise végén megemlíti őket. A falu beszéde ilyenkor a fészek köré tekeredik.
“Egy reggel arra ébredtünk, hogy már itt vannak. Olyan, mintha a falu szívverése visszatalálna a régi ritmusához” – mondja Marika néni, aki a főutcán lakik, közvetlenül a villanyoszlop alatt.
Miért térnek vissza újra és újra?
A fehér gólyák híresek a helyhűségükről. A Kárpát-medence bő vizű, rovarban gazdag alföldje biztonságos táplálkozóhely, a magas oszlopokon pedig stabil fészkelőhelyek várják őket. A vándorútjuk a Balkánon, a Boszporuszon át vezet, sokan a Nílus völgyét követve telelnek, mások a Száhel-övig ereszkednek. A vándorút egyszerre kockázat és tanulás: aki túléli, rendszerint ugyanoda tér vissza.
“Az ilyen kolóniákban az idősebb egyedek tapasztalata szó szerint életmentő” – magyarázza Tóth Ákos ornitológus. – “A termikek olvasása, a veszélyes vezetékek elkerülése, a jó táplálkozóterületek ismerete mind az évek hozadéka. Ezért látjuk azt, hogy a sikeres párok ragaszkodnak a helyhez.”
Évek a fészek körül – számokban
| Év | Visszatérő párok | Első érkezés | Fiókák/pár (átlag) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2021 | 5 | Március 18. | 2.8 | Tavaszi aszály |
| 2022 | 6 | Március 15. | 3.2 | Bőséges békapopuláció |
| 2023 | 6 | Március 22. | 2.5 | Viharos, hűvös május |
| 2024 | 7 | Március 17. | 3.0 | Új fészekkosarak kihelyezve |
A számok mögött történetek vannak. 2023 hűvös májusa sok fiókát megrostált; 2024-ben az új kosarak és a szigetelt vezetékek mérhetően javítottak a költési sikeren.
Emberek és gólyák: kölcsönös segítség
A helyiek és a madarak között finom szerződés született. Aki a mezőn kaszál, ügyel a fészek közelére; aki oszlopot állít, gondol a kosárra. A polgármester így fogalmaz: “Ha ők itt maradnak, mi is igyekszünk úgy élni, hogy érdemes legyen visszajönni.”
- fészekkosarak kihelyezése és időszakos karbantartása
- veszélyes vezetékek szigetelése a főbb vonulási folyosók mellett
- mozaikos kaszálás, hogy legyen elég rovar és béka
- esővizes itatók, sekély gödrök kialakítása aszály idején
- tűzijáték mellőzése a fiókanevelés legkényesebb heteiben
“Amióta a trafóállomás környékét átalakítottuk, nem volt áramütéses eset. Ez a pár számunkra nem csak madár: ők a tavasz” – mondja Jani, a villanyszerelő.
Apró történetek, nagy utazások
Egy évegyűrűs hím, akit a gyerekek csak Fecónak hívnak, GPS-jeladóval járja a világot. Az iskolai földrajzórán a térképen követik, ahogy a Duna mentén délnek fordul, majd a Boszporusz után a Fekete-tenger szélén kanyarog. Egy decemberi adatpont a kék Nílus mellől érkezett; a gyerekek ujjongtak.
“Az a döbbenet, amikor látod, hogy a csík Afrikában megáll… és mégis visszatér ide a mi házunk fölé” – meséli egy ötödikes.
A fészek alá néha lehull egy-egy vastagabb gally. Egy idős mesterember ilyenkor felnéz, és azt mondja: “Dolgoznak. Legyen mit javítaniuk – mint nekünk a házon.”
A jövő kérdőjelei
Az Alföld változik. Gyakoribb az aszály, a rovarállomány sok helyen megcsappan, a viharok hirtelen és erősen csapnak le. A gólyák alkalmazkodók, de nem sebezhetetlenek. A fészekre dőlő szél, a magasfeszültség, a széttöredezett élőhelyek mind-mind próbatétel.
A falu ezért nemcsak szeretettel, hanem adatokkal is segít. A lakók feltöltik az észleléseket a közösségi adatbázisokba, figyelik a költést, hírt adnak a gyűrűkódokról. A tudás és a gondoskodás így kering a hálózatban – mintha a madarak útvonalait rajzolná újra emberi kéz.
A tavasz végére a fiókák kibújnak. Mozdulatlanul állnak a peremen, szemben a széllel, amely egyszer majd elviszi őket innen. A falu tudja, hogy elmennek. De azt is, hogy a nyár közepén, amikor a hőség átüt a poron, az ég alatt már készül a visszatérés titkos térképe. És ha ősszel a dél felé elnyúló V-alak eltűnik a látóhatáron, lent az udvaron valaki halkan azt mondja: “Jövőre ugyanitt.”
Mert a hűség nem szólam, hanem ismétlődés. Csőrkopogás a hajnalban, gallyak a kosárban, szárnyak, amelyek messzire mennek, hogy aztán pontosan ide találjanak vissza – az Alföld szívébe, ahol a falu és a madár évről évre újra egymásra talál.
