Az elmúlt fél év alatt több mint négyezer mérföldet tettem meg a Honda XL750 Transalp nyergében, itthon és külföldön. A motor minden nap bizonyította, mennyire sokoldalú és mennyire élhető. Nem hibátlan, de az összkép még így is nagyon meggyőző, és a mindennapi használatban kifejezetten örömteli társ.
A hosszú autópálya-etapoktól a kanyargós hegyi utakon át a könnyed földutas kitérőkig sokféle helyzetben próbára tettem. A Transalp rendre kiegyensúlyozottan viselkedett, és gyakran tudott meglepetést okozni. Íme a legfontosabb tapasztalatok, fél év együttélés után.
Sokkal szórakoztatóbb közúton, mint a legtöbb Honda ADV
A Transalp közúton feltűnően fürge, és meglepően játékos. Az Africa Twin Adventure Sports hosszútávon kényelmesebb és tekintélyesebb, de a Transalp a szerpentineken érezhetően könnyedebb és élénkebb.
A 21 colos első kerék ellenére a kisebb tömeg és a feszesen reagáló váz adja a különbséget. A CB750 Hornettel közös, gyors fordulatú sorkettes erőforrás élénk és kifejezetten harapós. A NC750X túlságosan csendes, a NX500 pedig bár korrekt és barátságos, nem ad ilyen pimasz dinamikát.
Ha van nyomkövetőd, tartsd csepptöltőn
Amikor a motor két hétig állt, a Transalp nem akart indulni. A gépben gyárilag szerelt nyomkövető van, ami apránként fogyasztja az akkut. Csepptöltőre kötve a probléma azóta megszűnt, és az indítás mindig gondtalan.
„Ha ritkábban használod a motort, egy jó csepptöltő megkímél a bosszúságoktól, és a nyomkövető is megbízhatóbban működik.”
A brit lopási statisztikákat látva ez a kis kényelmetlenség bőven megéri a nagyobb biztonságot. A Transalp így mindig készen áll a következő túrára, és az akku is hosszabb életű marad.
Remek túragép, apró hiányosságokkal
Hosszú napokon is kényelmes a testtartás, a futómű kellemesen lágy, a szélvédelem pedig alapból is vállalható. Esőben és szélben is higgadtan viselkedik, és a hegyekben újra és újra mosolyt csal az arcodra.
A túraplexi és a nagy topcase nálam sokat dobott a használhatóságon. Ami viszont hiányzik, az a tempomat, és az egyszerű hatótáv-kijelzés is jól jönne.
- Túraplexi: jobb szélvédelem, főleg magasabb vezetőknek
- 50 literes topcase: praktikus és stabil
- Markolatfűtés: hosszú napokon kincs
- Telefontartó + USB: modern, hasznos kiegészítő
Néha megkergül a fogyasztás-kijelzés
A Trip B fogyasztás-kijelzése egyszer csak elszállt, irreális adatokat mutatott, majd idővel javult, de továbbra sem lett megbízható. A Trip A ezzel szemben végig korrekt maradt, így azt használom a mindennapokban mércének.
Valószínűleg szoftveres apróság, ami egy reset után helyrejönne. Bosszantó, de nem kritikus, ráadásul a tényleges fogyasztást az utántöltések során könnyű követni.
Takarékos, ha okosan hajtod
Vegyes használatban 57 mpg körül mértem, ami nagyjából 5,0 l/100 km, ami a tempós hegyi kanyargások mellett is nagyon tisztességes. Nyugodt túratempóval a 70+ mpg sem lehetetlen, ami kb. 4,0 l/100 km körüli érték.
Ezzel a hatótáv 250 mérföld, vagyis nagyjából 400 kilométer, ami túrázáshoz bőven elegendő. A tankolások ritkábbak, az utazás pedig folyamatosabb, és a pénztárca is hálásan mosolyog.
Ár/érték: nehéz belekötni
Az XL750 Transalp 9 699 fontért nagyon versenyképes ajánlat, főleg úgy, hogy több riválisa már bőven 11 000 font közelében kocog. Az utastér pár részlete kissé olcsónak hat, például a karok és a kapcsolók, és a dizájn sem különösebben merész.
De a pénz egyértelműen oda ment, ahol igazán számít: a remek erőforrásra, a kiegyensúlyozott vázra, és a tipikus Honda-féle megbízhatóságra. Ezzel a felszereltséggel és tudással a Transalp az új motorok között az egyik legjobb üzlet, amit ma meg lehet kötni.
Összességében a Transalp olyan motor, amelyet könnyű szeretni, mert minden nap sokat ad vissza. Élvezetes, ésszerűen takarékos, és olyan széles spektrumon teljesít jól, amiért hosszú távon is könnyű ragaszkodni hozzá. Ha egy mindenes, mégis szívderítő társra vágysz, ezt a gépet nagyon nehéz nem ajánlani.
