25 éve él egyedül a Mátrában – és boldogabb, mint valaha

A legtöbben csak néhány napot bírnának ki egy erdei kunyhóban. Nincs internet, nincs áram, nincs közért a sarkon.
László azonban már 25 éve él így – önként. Egy apró, fából épült kunyhóban, a Mátra egyik eldugott részén. Nincs állandó szomszédja, és a legközelebbi falu is több kilométerre van.

A férfi korábban Budapesten élt, grafikusként dolgozott, de 1999-ben hátat fordított a városnak. Azt mondja, nem volt drámai esemény, csak egy pillanat, amikor úgy érezte:
„Ez nem az én életem. Csak végigviszem, mint egy külső programot. Ki akartam szállni.”

És kiszállt. Azóta önfenntartó életet él – termeszt, gyűjt, cserél, javít – és minden reggel a madarak ébresztik, nem egy telefon.

Hogy néz ki a mindennapi élete a hegyekben?

László napirendje rendkívül egyszerű, de minden percének megvan a helye.
A kunyhó, ahol él, napelemekkel működik, saját kútja van, és egy kis kályhával fűt. Egyik kedvenc időtöltése, hogy régi könyveket olvas, vagy természetmegfigyeléseket jegyez le naplójába.

Így néz ki egy átlagos napja:

• Hajnalban kel, madárcsicsergésre
• Vízért megy a forráshoz, begyújt a kályhába
• Kerti munka, majd főzés, gyakran egyedül gyűjtött hozzávalókból
• Olvasás, rajzolás vagy naplóírás
• Esténként csillagnézés, teljes csendben

Ahogy ő mondja:
„Itt sosem unatkozom. Minden nap más, mert minden évszak másképp lélegzik.”

A városi és erdei élet között ég és föld a különbség

Sokan romantikusnak látják László életét, de kevesen vállalnák el valóban. A valóság ugyanis kemény és következetes.
Nincs forró zuhany, nincs mentő 5 percen belül, és nincs pizzarendelés. Mégis, ő boldogabbnak érzi magát, mint bármikor.

Életforma	Előnyök	Hátrányok
Városi élet	Kényelmes, gyors, modern	Zaj, stressz, túlterheltség
Erdőben élés	Csend, önállóság, természetközeliség	Magány, fizikai kihívások, elszigeteltség

László számára azonban nem kérdés, melyik világot választja.
„A városban mindig valami másban keressük önmagunkat. Itt megtanultam, hogy bőven elég vagyok úgy, ahogy vagyok.”

Miért nem térne vissza soha?

A válasz egyszerű: mert itt talált rá az igazi szabadságra.
László nem aszketikus remeteként él. Ő nem elmenekült, hanem tudatosan választott egy lassabb, természetközeli életet. Évente egyszer bemegy egy közeli városba orvoshoz és némi alapanyagért, de ezek rövid kitérők.

A kapcsolata a külvilággal minimális, de szoros: néha turisták rátalálnak, beszélgetnek vele, majd továbbmennek. A történetét már többen megírták – ő mégis mindig visszavonul a fák közé.