Elterjedt tévhit, hogy az 1956-os forradalom rosszabb állapotban hagyta Budapestet, mint az 1944–45-ös szovjet ostrom. Míg egyes területek minden bizonnyal súlyos károkat szenvedtek, más helyeken nem volt olyan rossz a helyzet. Az I. Kerületi Tanács dokumentumai jó betekintést nyújtanak a Budai Vár területén zajló újjáépítési folyamatba. A legelső feladat az volt, hogy szállást találjanak a hajlék nélkül maradottaknak. 1956. november 21-én a tanács lakásügyi osztálya már beszámolhatott arról, hogy „a kerületben a harcok során megsemmisült lakásokból származó összes családot elhelyezték”. A nyilvántartás szerint összesen 32 családot telepítettek át egyebek mellett a Pauler utca 13., a Fő utca 6., a Krisztina körút 87–89., az Attila körút 10. szám alá, valamint az Úri út különböző házaiba.(1)
„Az illetéktelen lakók száma magas, és a felkutatásukra irányuló erőfeszítések folyamatban vannak” – írják a dokumentumok. A másként gondolkodók – vagyis a forradalom káoszát felhasználva Nyugatra távozó emberek – lakásait gyakran mások egyszerűen elfoglalták, de a hatóságok nem szívesen vettek igénybe bűnüldözést ellenük, „kivéve a legkirívóbb eseteket”. Végül kénytelenek voltak megtenni az ilyen intézkedéseket, mivel egyes személyek még 1957 áprilisában is jogtalanul foglaltak lakást. A panaszok „elözönlötték az I. kerületet”, számos címen jelentették az illetéktelen lakókat. Összességében 41 esetben alkalmaztak bűnüldözést, bár gyakran elég volt, ha a hatóságok egyszerűen megjelentek, hogy a „lakók” kiürítsék a lakásokat.
Az étkezési helyzet viszonylag jó volt. „Budapesthez képest a kerület élelmiszerellátása a legjobbak közé tartozik… bár a lakosság nem osztja ezt a nézetet” – szögezte le az I. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Míg tojásból, burgonyából és hagymából hiány volt, ez az egész fővárosban általános volt. A Vöröskeresztnél november utolsó napjaiban 150-en kaptak segélyt, decemberre ez a szám 200-ra emelkedett.
A tanács a szociális helyzetre való tekintettel december elején megkezdte a pénzbeli segélyek szétosztását, nem sokkal karácsony előtt pedig rendkívüli, 150-200 forintot juttattak a rászorulóknak. A november 21-i héten először tértek vissza a kistermelők a Batthyány téri vásárcsarnokba. Az üzemanyag azonban továbbra is gondot okozott: a készlet csak egy hónapra volt elegendő, ezért sürgős szállításra volt szükség – hangsúlyozta a tanács.
Nyilvánvaló, hogy bizonyos alapfeladatoknál hónapoknak kellett eltelniük a megoldások megvalósításáig. Egy december 22-i jelentés szerint a közvilágítás helyreállítása még el sem kezdődött, miközben a Köztisztasági Vállalattól tíz kamiont kértek szemétszállításra – ez egy másik probléma, amely nyilván még megoldásra vár. A szállított teherautók egy része azonban hibás volt, és soha nem került üzembe.
Egy január eleji jelentés megjegyezte, hogy a kerületben még mindig 9000 m³ szemetet és törmeléket tartalmazott, bár ez a mennyiség elkülönült a napi 120 m³ szerves hulladék begyűjtésétől. A jelentés arra figyelmeztet, hogy ez patkányfertőzéshez vezethet, táptalajt teremtve a fertőző betegségeknek: „A törmelék és törmelék elszállítása a kerületben komoly problémákat okoz”, és „a szeméthelyzet tűrhetetlen”.
„Egy január eleji jelentés megállapította, hogy a kerületben még mindig 9000 m³ szemetet és törmeléket tartalmaztak”
A panaszok folytatódtak. Ahogy az egyik résztvevő egy képviselő-testületi ülésen megjegyezte, „szerintük a harcok során a kerület nem szenvedett túlzott károkat, ezért elfogadhatatlan, hogy a kerület tisztasága ilyen mértékben leromlott”. Az egyik dokumentum szerint a katonaságot végül a felgyülemlett szemét elszállítására vetették be, hogy megelőzzék a járványveszélyt.
Nyilvánvaló, hogy az 1956–57-es téli nagy havazás nem segített a helyzeten, a rendkívüli hóeltakarításhoz további személyzetet kellett kérni. A Budai Váralagút és a Clark Ádám tér különösen érintett, mivel a forgalmi szigetek szűkek voltak, és a nagy havazás idején három műszakban kézikocsikkal kellett takarítani a havat – és mindezt úgy, hogy a forgalom folytatódott.
Eközben a gyerekek, élvezve, hogy sok szülő otthon tartja őket az iskolából, szánkózni mentek az utcákon, így a Tabán parkban, a Kereszt utcában és a Vérmező lejtőin. Egyesek azt javasolták, hogy ilyen esetekben a rendőrség intézkedjen a szülőkkel szemben, de a kerületi képviselő-testület úgy reagált, hogy sajnos „ez nem lehetséges”.
Az oktatás hivatalosan december 3-án indult újra – vagyis újra kellett volna indulnia. Egy héttel később azonban egy jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy sok gyereket nem küldtek iskolába a szülei, mert féltek az utcai harcok esetleges kiújulásától. A Bérc utcai külügyi intézményben az elmúlt napokban 100 gyermeket szállásoltak el, felügyeletükre kilenc nyugdíjas pedagógust vettek fel. „Azokat a diákokat, akik nem járnak órákra, a tanáraik otthon látogatják meg.”
Az órák lassan indultak, kezdetben napi két óra tanítással. – Eleinte sok diák hiányzott, de az osztálytermek fokozatosan megteltek napról napra. 1957 tavaszára elkészült a teljes összesítés, amely szerint a kerületből 245 diák emigrált; az új lakók gyermekeivel együtt azonban csak kismértékben, 4646-ról 4541-re csökkent az összlétszám. Emellett 12 pedagógus és két óvónő hagyta el az országot.
A harcok során a kerületben két általános iskola, egy gimnázium és egy óvoda sérült meg, amelyek összköltsége 150 ezer forint; Ebből 20 000 csak a Szilágyi Gimnázium fizika laborja volt. A fő probléma azonban a sok gyermek által átélt trauma volt. „Nehéz volt helyreállítani a rendet és a fegyelmet az iskolákban. A tanárok nem tudták enyhíteni a diákok szorongó állapotát. A jelentés ennek a nyugtalanságnak tulajdonított néhány „zavaró incidenst”, például röpiratok elkobzását. Ennek ellenére a Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága kész volt reagálni, és arra a következtetésre jutott, hogy például a Kommunista Úttörő mozgalmat át kell szervezni.
A „háborús károk” felmérése nehéznek bizonyult, mert a műszaki vezetők egy része Nyugatra menekült. „Különböző intézetek mérnökei jelentkeztek a károk felmérésére; ez azonban a kezdeti lelkesedés után nem hozott konkrét eredményt” – jegyezte meg az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága. A károkat többször is felmérték. Egy november végi dokumentum szerint a kerületben 96 lakás sérült meg, és 172 épületben összesen 9500 m² ablaküveg veszteség keletkezett. Restaurálásra 2000 m² üveget kaptak. Emellett az utak is megrongálódtak, és már folyamatban volt a törmelék elszállítása.
A Várfok utcában üvegező részleg működött, festők, asztalosok, kőművesek is dolgoztak. A szállított pohár azonban napokon belül elfogyott, és „többre nincs kilátás” – panaszkodtak. A kézművesek azt is megállapították, hogy a kapott üveg egy része alkalmatlan volt, mivel „normál méretű orosz üveg”. A válasz szűkszavú volt: „Nem kapható más típusú üveg.”
Nyilvánvalóan nagy probléma volt az anyaghiány: nem volt elég tégla, cement vagy mész – csak „némi” homok és kavics állt rendelkezésre. Szállító járművek sem voltak, mivel a tanácsnak csak egy 3,5 tonnás teherautója volt, amely egész nap elfoglalta az élelmiszerszállítást – és még ez sem volt elegendő. Végül sikerült beszerezni egy lovas kocsit, ami átmeneti segítséget nyújtott. Emellett a 12 forintos órabér miatt panaszkodtak a kézművesek, részben azért, mert „életveszélyes körülmények között nem megfelelő szerszámokkal dolgoztak”.
Az I. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága által készített 1957-es összesítés szerint 332 épület, összesen 441 lakás sérült meg. Addigra 32 épületet – 192 lakást – restauráltak. E javítások költsége 276 000 forint volt, nagyrészt hitelből fedezték, mivel a költségvetés erősen hiányos volt; például a bérleti díjakból legalább 1 millió forint hiányzott. Hivatalosan 280-an vándoroltak ki a kerületből, bár a tényleges szám valószínűleg jóval magasabb volt.
Az újjáépítésről és a segélyezésről szóló hivatalos jelentések ellenére a késések, a hiányok és az adminisztratív káosz rávilágítanak arra, hogy a forradalom után milyen mélyen szenvedtek a hétköznapi lakosok.
(1) Jelen cikk a következő levéltári anyagon alapul: Budapest Főváros Levéltára, XXIII.201.a.1–2., 1–7. doboz.
The post 1956 utóélete: Budapest I. kerületének újjáépítése appeared first on Magyar Konzervatív.
