Az alábbiakban Navracsics Tibor volt regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter és az Európa Stratégiai Kutatóintézet kutatója által írt cikk adaptált változata olvasható, amely eredetileg magyarul jelent meg aÖt perc EurópablogjaLudovika.hu.
Az ötévente megrendezett európai parlamenti választások fontos mutatói az európai közvélemény politikai hangulatának. Ez azonban sokáig nem volt így: a szakirodalom csak másodrangú országos választásnak tartotta a választásokat, mivel sem a pártok, sem a választók nem tulajdonítottak ennek az eseménynek különösebb jelentőséget.
A választások megítélése azonban fokozatosan megváltozott az elmúlt években. Egyrészt az EP nemcsak döntési jogkörét erősítette meg jelentősen az elmúlt két évtizedben, de tematizáló képessége is nagymértékben erősödött. A formálódó európai közvélemény mellett egy-egy tagállam belpolitikai kérdéseit is hatékonyabban tudja befolyásolni, amint azt a magyar példa is mutatja.
Másrészt a 2019-es választások óta olyan európai politikai kérdések is felmerültek, amelyek nemzetiségtől függetlenül érdeklik az európai polgárokat, ezért ezeket az európai pártoknak fel kell venniük a napirendjükre. Elsőként a klímaváltozás és a migráció emelte ki ezeket a közös kérdéseket, de azóta, a 2024-es választáson más európai politikai kérdések is megnövelték a választások súlyát.
Az intézmény növekvő jelentősége az európai parlamenti választások tekintélyét is megerősítette. Egy erősebb pártcsalád ma már nem engedheti meg magának, hogy ne induljon az EP-választáson, vagy hogy saját frakciót alapítson a parlamentben. A 2024-es választás ebből a szempontból is vízválasztó volt, minden eddiginél széttagoltabb parlamentet hozott létre, benne minden eddiginél széttagoltabb jobboldalt.
„A 2024-es választás vízválasztó volt… minden eddiginél széttagoltabb parlamentet hozott létre”
Az új felállás szokatlan módon átírta a demokratikusnak tartott normákat az Országgyűlésen belül. Elfogadhatóvá vált például, hogy a többi párt falat épít a szélsőjobboldalinak tartott, a jelenlegi Európai Parlament harmadik legnagyobb képviselőcsoportjának számító Hazafiak Európáért frakció köré, ami ellehetetleníti az egyébként övékként megszerzett parlamenti tisztségek betöltését.
Két év elteltével, a parlamenti ciklus feléhez közeledve azonban feloldódni látszik a merev elszigeteltség. Az EP-ben a bevándorlás az a téma, ahol a legszembetűnőbb a hagyományos kereszténydemokrata–liberális–szociáldemokrata centrista koalíció hibája. Éppen ezért a jobboldali pártok utóbbi időben egyre szigorodó szemlélete természetesen illeszkedik a jobboldali összefogásba, így a Patriots szövetségkeresésébe.
A maguk részéről Marieke Ehlers a jobboldal új kedvese. A holland Szabadságpárt (PVV) európai parlamenti képviselője gyakorlatiasnak tűnik, és elég jól ismeri nyugat-európai társaival ahhoz, hogy konstruktívan hozzájáruljon a migránsok hazatelepítésének kérdésében a populista–konzervatív–hazafias együttműködéshez. A baloldali frakciók féltékenyek az Európai Néppárt félénk megközelítésére a tőle jobbra álló pártfrakciókhoz ebben a kérdésben. Egyértelműen attól tartanak, hogy ez az együttműködés egy új korszak kezdete lehet, amelyben a centrista koalíciót egy erős jobboldali tömb tematizáló ereje váltja fel az Európai Parlamentben.
Kapcsolódó cikkek:
Meg nem hajolt Orbán visszatér Brüsszelbe, megállíthatatlannak nyilvánítja a Hazafiak hullámzását
/*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embedMessage) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i