Kevesen tudják, hogy Antall József, Magyarország első miniszterelnöke a kommunizmus bukása után annak az embernek a fia volt, akit később a Jad Vasem a Nemzetek Igazai közé ismerte el, amiért több ezer zsidót mentett meg a holokauszt idején. Id. Antall József munkássága része volt egy kevéssé ismert, de igen jelentős, háborús Magyarországon működő mentőhálózatnak, ahol lengyel menekültek – köztük több ezer zsidó – találtak átmeneti menedéket.
A túlélők vallomásaiban idézett izraeli visszaemlékezés szerint: „A magyar miniszterelnök édesapja, Dr. Antall József zsidók ezreit mentette meg a holokauszt idején. Nemcsak a szabadságát, hanem az életét is kockára tette, amikor a Gestapo letartóztatta és megkínozta, hogy rákényszerítse, hogy fedje fel a menekültek megmentésére használt módszereket.
Ezt a vallomást Zvi Zimmerman, a zsidó földalatti egykori tagja tette, aki a háború alatt hamis lengyel keresztény identitással Budapesten élt, és aktívan részt vett a mentőakciókban.
Lengyel menekültek a háborús Magyarországon
Lengyelország náci Németország általi megszállását követően mintegy 30 ezer lengyel katona és civil menekült Magyarországra, köztük jelentős számú zsidó. A történelmileg baráti magyar–lengyel viszony miatt a magyar hatóságok engedékenyebben bántak ezekkel a menekültekkel, mint a náci megszállás alatt álló Európa nagy részén.
A menekülteket Balaton környéki táborokban helyezték el, ügyeiket a budapesti Lengyel Képviselet intézte. A feje Dr. Henryk Slawik volt, akit később a Nemzetek Igazainak egyikeként ismertek el, akit a Gestapo ölt meg 1944-ben.
Ebben a hálózatban dolgozott Zvi Zimmerman is, aki 1943-ban a lengyel erdőkből érkezett Magyarországra. A lengyel képviselet több ezer személyazonosító okmányt állított ki a zsidó menekültekről, hogy lengyel keresztények, ezzel elkerülve a deportálást és a letartóztatást. Ezekhez a dokumentumokhoz a KEOKH (Külföldi Ellenőrzési Központi Hivatal) jóváhagyása volt szükséges.
A rendszer a hivatalos lengyel diplomáciai képviselet és egy illegális zsidósegély-hálózat bonyolult és szokatlan együttműködésén keresztül működött, a menekültügyeket intéző magyar Belügyminisztérium 9. szakasza mellett. Ezt az osztályt id. Antall József vezette.
Id. Antall József és a Mentőhálózat
Id. Antall József 1939 és 1944 között miniszteri tanácsosként a Belügyminisztérium szociális és menekültügyi főosztályát vezette. Feladatai közé tartozott a Magyarországra érkező civil menekültek kezelése, amikor a háború miatt több tízezren lépték át a határokat.
A menekültek között nagyszámú lengyel zsidó volt, akik a náci üldözés elől menekültek. Magyarország Teleki Pál miniszterelnök politikája alatt nem vett részt Lengyelország lerohanásában, a határhatóságok pedig nagyrészt engedélyezték a menekültek bejutását az országba. Ennek eredményeként Magyarország a régió egyik legfontosabb menedékhelyévé vált.
Antall szorosan együttműködött a Lengyel Menekültügyi Bizottsággal, amely a lengyel menekülteket képviselte a Belügyminisztériumon belül. Zvi Zimmerman visszaemlékezései szerint Antallnak és ennek a bizottságnak döntő szerepe volt abban, hogy a zsidó menekülteket lengyel keresztényként regisztrálják, jelentősen növelve túlélési esélyeiket.
Antall szerepe a földalatti segélyrendszerben
Zimmerman – akinek „árja” megjelenése lehetővé tette számára a viszonylag szabad mozgást – először Szapáry Erzsébet grófnőn keresztül ismerkedett meg Antallal, aki aktívan segítette a lengyel menekülteket, köztük az arisztokratákat, de hajlandó volt segíteni a zsidókon is.
Zimmerman első találkozásuk alkalmával Antallt arra kérte, utasítsa a külföldi rendőrséget, hogy ne vizsgálják túl szigorúan a menekültügyi dokumentumokat. Sok zsidó menekült nem tudta elrejteni látható vallási vagy kulturális vonásait, így sebezhetővé vált a leleplezéssel és letartóztatással szemben. Antall egyetértett.
A Lengyelországból érkező zsidó menekültek számának növekedésével a mentési tevékenységek köre is növekedett. A határon elfogott zsidókat több alkalommal visszaadták a német hatóságoknak. Antall, akinek osztálya a háborús menekültek minden kategóriájával foglalkozott, segítséget nyújtott a brit és holland katonai személyzetnek, a lezuhant pilótáknak, majd később az ejtőernyősöknek is.
A háború után magas lengyel állami kitüntetésekkel, valamint az Egyesült Királyság, Franciaország és Hollandia hivatalos elismerésével tüntették ki.
Emelkedő veszély és kényszerintézkedések
A magyar parlamentben a nácibarát befolyás erősödésével Antall egyre nagyobb politikai nyomás alá került. Kénytelen volt jóváhagyni egy külön menekülttábor létrehozását azoknak a személyeknek, akiknek zsidó identitása többé nem leplezhető el.
A KEOKH tisztviselői fokozták az ellenőrzéseket és aktívan vadásztak azokra a lengyel zsidókra, akiknek megjelenése vagy viselkedése nem illett a hamisított okmányaikhoz. Az olyan területeken, mint a budapesti Teleki tér, rendszeresen letartóztatták a zsinagógákból hazatérő zsidókat, akik „árja” papírokat vittek magukkal.
1943 őszén Zimmerman ismét felkereste Antallt, miután olyan hírek jelentek meg, miszerint bizonyos tisztviselők titokban dokumentumokat jelöltek meg zsidó birtokosok azonosítására. Antall válaszul eltörölte a menekültek kötelező havi rendőrségi bejelentését.
Megszervezte azt is, hogy a sebezhető vagy már fogvatartott zsidókat Budapestről a jugoszláv vagy a román határhoz közeli városokba telepítsék át, ahol a menekülés jobban kivitelezhető. Az egyik ilyen központ Mohácson működött, cionista aktivisták szervezésében.
A váci Mentőotthon
Antall egyik legjelentősebb kezdeményezése egy bentlakásos gyermekotthon létrehozása volt Vácon. 1943-tól lengyel zsidó gyerekeket helyeztek oda.
„Antall intézkedései legalább 5000 zsidó megmentését segítették elő, bár egyes becslések szerint ez a szám akár 20 ezret is elérhet”
A szüleik sokakat kidobtak az Auschwitzba tartó vonatról, mert kétségbeesetten próbálták megmenteni őket a biztos haláltól. Vácott hivatalosan is keresztényként anyakönyvezték őket, lelki gondozásukat katolikus papra bízták.
Ennek eredményeként hozzávetőleg 80 3 és 16 év közötti gyermek élte túl a háborút.
Zimmerman szerint, aki később vallomást tett ezekről az eseményekről, Antall cselekedetei legalább 5000 zsidó megmentését segítették elő, bár egyes becslések szerint ez a szám 20 000-re is tehető.
Letartóztatás és Gestapo bebörtönzés
1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot. Zimmerman a föld alá ment, majd Romániába menekült, hogy segítsen megszervezni a zsidók Palesztinába menekülését.
Antallt és Slawikot is letartóztatta a Gestapo, súlyosan megkínozták és megverték. Antall végül elengedték, miután Slawik teljes felelősséget vállalt, mert úgy gondolta, hogy Antall kívülről még segíthet másokon. Slawikot később a nácik kivégezték.
Zimmerman csak évtizedekkel később, lengyelországi látogatása során értesült Slawik sorsáról, amikor Katowicében találkozott Slawik özvegyével. Ez késztette Antall családjának felkutatására, végül találkozott fiával, aki akkor még múzeumigazgatóként dolgozott, és még nem volt politikai vezető.
A háború utáni elismerés
A háború után idősebb Antall József újjáépítési miniszter volt Magyarország első háború utáni koalíciós kormányában. 1946-ban a lengyel zsidó menekülteket képviselő bizottság hivatalosan elismerte háborús erőfeszítéseit.
Később a kommunista rezsim eltávolította, majd a Magyar Vöröskereszt elnöke volt. Az 1970-es években halt meg. 1989-ben Yad Vashem hivatalosan is elismerte a Nemzetek Igazainak egyikeként.
A Cabbie-blokád, 35 éve /*! Ez a fájl automatikusan generálódik */!function(d,l){„use strict”;l.querySelector&&d.addEventListener&&”undefined”!=URL típusa&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage{=function(embedMessage) t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/(^a-zA-Z0-9)/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll(‘iframe(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),o=l.querySelectorAll(‘blockquote(data-secret=”‘+t.secret+'”)’),c=new RegExp(„^https?:$”,”i”),i=0;i